Az augusztus 20-án az államalapításra, és államalapító Szent István királyra, Magyarország fő-védőszentjére emlékezünk.
1083. augusztus 20. óta a magyarság főünnepe ez nap: István királyt, László királyunk ezen a napon emeltetett fel oltárra VII. 
Gergely pápa hozzájárulásával. Azóta a magyarság István királyhoz folyamodik, az ő oltalmát kéri nehéz helyzetekben.
Istvánt diplomáciai és politikai érzéke korának, sőt a magyar történelem legnagyobb államférfiává avatta. Politikai, vallási és társadalmi szempontból egyaránt ő teremtette meg Magyarországot, ő jelölte ki és biztosította a jövőbe vezető utat népének.
A magyar katolikus egyházat is alapította meg. Szerzetes papokat (bencéseket) hívott az országba, Pannonhalmán, Szent Márton hegyén apátságot alapított. Kolostorokat létesített, amelyek missziós központjai és gyújtópontjai lettek a vallási és kulturális életnek. István rendelte el a vasárnap megszentelését és minden tíz falu számára templom építését.
Bosák Nándor nyugalmazott megyéspüspök atya egy korábbi szentbeszédében így méltatta Szent István király tetteinek jelentőségét, istenkapcsolatát:
„Istvánt bölcs reálpolitikusként szoktuk emlegetni, aki egy történelmi helyzetben felmérte a lehetőségeket, hatalmi erővonalakat, és ezek ismeretében fogalmazta meg terveit, céljait… Valóban bölcs, emberi képességei szerint is rátermett vezető volt.
De mit mért fel István reálisan? Azt, hogy sem a világ, sem egy ember, vagy egy nemzet élete nem önmagába zárt valóság, sem létét, sem rendeltetését nem önmagában hordozza. Isten a forrása és ura a mindenségnek és benne az embernek is. Alapvető realitása az életnek hogy Isten teremtényei vagyunk, hogy ajándékul kaptuk tőle az életet, aki »életét« osztja meg velünk, és arra hív, hogy a szeretetének munkatársa legyünk a világban. Ezért csak úgy lesznek rendben a dolgaink az élet feltételeit biztosító anyagi világgal, és a körülöttünk élő emberekkel, ha rendben vagyunk az Istennel. Az élet csak Istennel közösségben méltó az emberhez.
Szent István hitének ez volt a lényege: megértette az életnek ezt az összetettségét (valóságát) és ennek erőterében végezte hivatását. Fiához írt intelmeit is ezzel kezdi: »Mivel a királyi méltóság tisztére csak hívő és a katolikus hittől áthatott embereknek szabad eljutniuk, ezért a szent hitnek adjuk rendelkezésink között az első helyet.« (Int. I/1.) Ez a Krisztusra épülő értékítélet kísérhető nyomon Szent István uralkodói tetteiben, egész életművében.”
© Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet