Hitoktat-ok: „Hivatás, melyért minden nap hálát adok az Úrnak…”

“Köztünk élnek, ismerjük őket plébániáink közösségeiből; rájuk bíztuk legdrágább kincseink, a gyermekeink hitéleti oktatását. Ők a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében szolgáló hitoktatók, akik az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet honlapján megjelenő sorozatban vallanak hitükről, személyes küldetésükről.”

Magdolnát középiskolás évei a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnáziumhoz kötik. Az ott töltött évekre úgy emlékszik vissza, mint hite megszilárdulásának időszakára. Akkoriban tapasztalta meg az Egyház közösségformáló erejét is. A hittanári pálya házasságkötését követően lett része az életének, amikor elege lett a számok világából és egyre inkább arra vágyott, hogy gyermekeket taníthasson szépre, jóra, így jelentkezett a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolára, és már harmadéves hallgatóként meghívást kapott a nyírteleki plébániára, ahol heti néhány órában elkezdhette a hitoktatást. Közben elvégezte a főiskolát és néhány év elteltével már háromgyermekes családanyaként költözött az egyházmegye püspöki székhelyére. Egyházmegyénk hitoktatóit bemutató sorozatunkban ezúttal Feketéné Nagy Magdolna, a Szent Anna-székesegyház plébániájának hitoktatója mesélt hivatásról, élményekről.

– Amikor a legkisebb gyermekünk is elkezdte az óvodát, újra lehetőséget kaptam a hitoktatásra, immár Debrecenben. Családommal a Szent Anna Főplébánia életébe igyekeztünk bekapcsolódni, ahol a férjem akolitusként kezdett szolgálni. Orosz Lőrinc korábbi plébános atya pedig felvett hitoktatónak egy nyugdíjba vonuló kolléganő helyére. Kezdetben csak heti néhány órám volt, de nagy-nagy örömmel vetettem bele magam a munkába. Teljesen új helyzetbe csöppentem, hiszen ez egy nagy plébánia, több munkatárssal, ami egyszerre jelentett előnyt, könnyebbséget, ugyanakkor kihívást is.

Akkoriban 2013-at írtunk. Az iskolákban bevezetésre került a kötelező hit- és erkölcstan, ami jelentős változásokat hozott a hitoktatás területén. A hittanórák mellett Magdolna lelkesen vetette bele magát a plébánia gazdag programjainak szervezésébe, kiemelt figyelmet szentelve a családok evangelizálására.

– Plébániánkon több programnak hagyománya van, melyek mellett a káplán atyákkal és a hitoktatókkal igyekeztünk újabb találkozási lehetőségeket, kapcsolódási pontokat teremteni a családok felé. Számomra nagyon fontos, hogy a gyerekeket a hittanórák mellett a plébániai életbe is be tudjam kapcsolni. A személyes megszólítást, meghívást nem lehet semmilyen eszközzel pótolni, erre fektetek nagy hangsúlyt, igyekszem a szülőkkel is kapcsolatot építeni. Ma már számos új módszer áll erre a katekéták rendelkezésére, melyekkel a hittanórák is színesebbé, élményszerűbbé tehetők. Igyekszem új módszereket is megismerni, ezeket beilleszteni az óráimba. Fontosnak tartom a többi hitoktatóval való kapcsolattartást, rengeteget tanulunk egymástól, tudjuk egymást segíteni, olykor biztatni, lelkesíteni.”

A tanítással töltött évekből Magdolna számtalan feledhetetlen emléket őriz a szívében. A mai napig rácsodálkozik arra, mennyi szeretetet rejtenek a gyermeki a szívek.

– 2015-ben a nyári táborunkat Aggtelekre szerveztük. Minden évben a táborunknak van egy témája, és azon a nyáron a hálára, a hálaadásra irányítottuk a figyelmet. A csoportban volt egy kisfiú, akit a többiek nagyon nehezen fogadtak el. A megérkezésünk után külön el kellett beszélgetni a gyerekekkel, tisztáztuk, hogy a kisfiú olykor furcsa viselkedése betegségből fakad. A kezdeti ellenállás a kisfiúval szemben csak lassan múlt el. Egyik este hatalmas vihar tört ki, megszűnt az áramellátás. Az esti ima befejezésekor hirtelen korom sötét lett. Gyorsan előkerültek a telefonok, melyek elemlámpaként szolgáltak. Addig minden este egy kis füzetbe leírták a gyerekek mi az, amiért az adott napon hálát adnak. A kisfiú számára fontos volt, hogy pontosan leírja, aznap mit köszön meg a Mennyei Atyának, de sötét volt. És ekkor az a kislány sietett a segítségére, aki talán a legtöbb támadást intézte ellene az első napokban. Amíg a gyerkőc leírta a gondolatait, addig a kislány tartotta a telefonját, azzal világított neki, hogy lásson a sötétben. Ezt kívülről látva, mi felnőtt kísérők megértettük, mennyi szeretet lakik a gyerekekben.”

Magdolna hitoktatóként a szakmai fejlődés mellet a lelki feltöltődésre is nagy figyelmet fordít. Dolgozó édesanyaként próbálja az egyensúlyt és a harmóniát megteremteni az életében, hálát adva az Úrnak, hogy élete útját járva a hitoktató szolgálatra vezette:

A főiskolai évek kateketikai előadásain sokszor elhangzott mondatok jutnak eszembe: A hitoktatóknak legyenek rendbe útjai felfelé az Úr felé, befelé önmaga felé és kifelé az embertársai felé. Hitoktatóként is elsősorban feleség és édesanya vagyok. Meg kell teremtenem az egyensúlyt a munka, a hivatás és a családom között. Az Úr különös ajándékának tekintem, hogy támogató, segítő férjem van, aki szintén aktívan bekapcsolódik az egyházközség életébe. Sok-sok mindent szeretnék átadni a rám bízott gyerekeknek, fiataloknak. Szeretném megmutatni számukra a keresztény élet szépségeit, segíteni őket, hogy élő Istenkapcsolatot alakítsanak ki. Megmutatni, hogy az Egyházban mindenkinek helye és feladata van, elvezetni őket a közösség megtapasztalásának élményéhez. Ezek mellett természetesen szükség van tárgyi tudás átadására is, hiszen a felnőtt kereszténnyé válásnak az ismeretek is elengedhetetlen részei. A hitoktatás nem a hétköznapi értelemben vett munka, számomra hivatás, melyért hálát adok az Úrnak.”

@ Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet / PE