A szinódus első két hetében tárgyalták azt az alapvető kérdést, hogy mit is jelent fiatalnak lenni, mi a meghívásuk Istentől és mi a talentumuk. Isten mindenkit meghív a szeretetre, az üdvösségre, a boldogságra, az életszentségre. Ez az irányvonal kibontakozik a fiatalok életében és az ő személyes válaszukon múlik a hivatásuk megvalósítása – hallhattuk a Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspökkel készített interjúban.
A fiatalkor egy ajándék, de egyben feladat is
Nagyon feszített tempóban halad a szinódus, sok ülésen vesznek részt, délelőtt és délután is. Hangulatát tekintve nagyon jó hangulatú a szinódus, vidám az együttlét, az egyik moderátor elnök, Sako pátriárka tréfáival még vicceket is mesélt két hozzászólás között, ami a Szentatyát is megnevettette. A Szentatya is velük van, reggelente a szinódusi aula ajtajában személyesen köszönti a résztvevőket. Az ad lendületet a munkájuknak, hogy valamit szeretnének adni a fiataloknak, útmutatást, gyakorlati tanácsot, hogy megtalálják az életben a helyüket és hogy tudjanak az életük teljessége felé haladni. Ahogy a Szentatya mondja, a fiatalkor egy ajándék, de egyben feladat is, hogy a bennük lévő talentumokat kamatoztassák.
Az értelmiségi fiatalok elvándorlása és lelki gondozásuk
Palánki püspök szinódusi felszólalásában aktuális témát érintett: sok tehetséges, akár diplomás fiatal elmegy külföldre egy jobb élet reményében, de közben gyakorta nem kapnak képzettségüknek megfelelő munkát és így elvész a talentumuk, nem hoznak gyümölcsöt. Mindez nem jó a befogadó országnak, nem jó a fiatalnak, mert nem tud kibontakozni, de nem jó az egyháznak sem, nagyon sokszor otthon hagyják a hitüket és gyakorta nem találják a közösséget az ottani helyi egyházzal. A saját országnak sem jó, mert néhány év múlva hiányozni fog ez az értelmiség onnan.
Megelőzésként a lelki kísérésben, a lelki vezetésben és a katekézis során föl kell hívni a figyelmet az igazi értékekre. Nagy vonzása van a luxusnak, de nem a luxus teszi boldoggá az embert, hanem ha a talentumait mások javára kibontakoztatja. Sokat tehetnek értük a külföldi nemzeti missziók lelkipásztorai, néha akár egy-egy összevont hétvégi papi kiküldetéssel.
Sokan vannak és sokfélék, mégis egy nyelvet beszélnek a szinódus során
Palánki püspök olasz nyelvi csoportjában nagy személyiségek is vannak: Parolin bíboros-államtitkár, Becciu, Piacenza és Ravasi bíborosok, Sako pátriárka… Összesen 18-an vannak és nagyon érdekes a tapasztalata a csoportban lévő Kocsis Fülöp érsek-metropolitával együtt, hogy noha nagyon sokfélék és eltérő országokból jönnek, mégis egyről beszélnek: hogy Isten nélkül nem lehet élni, hogy miként lehet döntést hozni, hogy kísérni kell őket, hogy velük kell lenni…Meg kell hívni őket a helyes útra, arra is intve őket, hogy a szeretet mindig elvárásokat is támaszt.
A szinódus első két hetében végig tárgyalták azt az alapvető kérdést, hogy mit is jelent fiatalnak lenni, mi a meghívásuk Istentől és mi a talentumuk. Isten mindenkit meghív a szeretetre, az üdvösségre, a boldogságra, az életszentségre. Ez az irányvonal kibontakozik a fiatalok életében és az ő személyes válaszukon múlik a hivatásuk megvalósítása – halljuk a Palánki Ferenc Debrecen-nyíregyházi megyéspüspökkel készített interjúnkban.
Forrás, fotó: Vatikáni Rádió