Köztünk élnek, ismerjük őket plébániáink közösségeiből; rájuk bíztuk legdrágább kincseink, a gyermekeink hitéleti oktatását. Ők a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében szolgáló hitoktatók, akik az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet honlapján megjelenő sorozatban vallanak hitükről, személyes küldetésükről.
Perényi Ágnes születése óta Újfehértón él. A hitoktatóvá válás útján Újfehértó korábbi plébánosa, Balog Gyula atya 
indította el még 1992-ben, aki arra ösztönözte a fiatal lányt, hogy érettségi után kezdjen teológiai tanulmányokba. Ágnes a tanulás mellett kevés tapasztalat birtokában kezdhetett tanítani. Ám ahogy bővült a tapasztalata, úgy nőtt a tanulási kedve is. 2000-ben gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadó szakirányon folytatta felsőfokú tanulmányait a Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán, Nyíregyházán, később a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola hittanár-nevelőtanár mesterszakán szerzett újabb oklevelet.
– Újfehértón a 2000-es évek elején már évek óta működő Árpád-házi Szent Erzsébet Kamilliánus Család tagjaként úgy gondoltam, hogy egy kicsit beletanulok ebbe a mesterségbe is. Levelezőn végeztem, közben pedig óraadóként dolgoztam. 2004-ben sikeres államvizsgát tettem, de valamiért soha sem dolgoztam ezen területen, viszont jobb rálátásom lett a minket körülvevő szociális hálóra és annak hiányosságaira. Karitatív tevékenységet a Kamilliánus Család tagjaként 1995 óta végzünk a városban, szakdolgozatomat is ebben a témában írtam. Anton Gots kamilliánus szerzetes atyának köszönhetően nagyon sok családnak sikerült kisebb-nagyobb mértékben jobbá tenni az életét. Ma is szívesen segítek másokon, ez is hozzá tartozik az életemhez.
Ágnes 2008-tól az Istenszülő Oltalmáról Elnevezett Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskolában tanít Újfehértón. Idén kezdte el a 26. tanévét.
– Szakmai és emberi kihívások mindig vannak és lesznek, hisz mindig más „gyerektípussal” találkozunk és dolgozunk, és napról-napra frissíteni kell tudásunkat, amit örömmel teszek. Az iskolában nagyon jól együtt tudunk dolgozni a különböző felekezetek hitoktatóival, a munkatársaimmal pedig nap mint nap erősítjük egymást hivatásunkban. Nagyon sok plébánosnak és káplán atyának tartoztam és tartoztok köszönettel és hálával. Sok esetben az ő példájuk segített a hétköznapok nehézségein átlendülni.
Úgy véli, hivatása isteni ajándék, amit igyekszik megbecsülni. Célja megmaradni hiteles embernek és örök fiatalnak, aki mosolyogva megy a gyermekek közé nap, mint nap. A Szentlélek segítségével megmaradni Isten szeretetében és minden gyermekben meglátni Krisztust.
– Minden gyerek más és más, de minden gyerekben észre kell venni azt a jót, amit Isten elültetett belé. Az én dolgom, hogy kicsit gondozzam és terelgessem őket, amíg rám vannak bízva Isten kertjében. Erősíteni bennük a hitet, hogy el ne vesszen, még ha mustármagnyi is. Örömmel tölt el, ha megbíznak bennem a gyerekek, és tudják, hogy számíthatnak rám. Szünetben egy ölelésre odaszaladnak hozzám a folyosón, rám bízzák legféltettebb titkukat is néha. Időt kell hagyni, hogy megismerjem a gyereket, miért is olyan, amilyen. Miért van néha rossz kedve, miért nem beszélget, miért nem tud tanulni. Egy tanév kevés mindehhez. Ezért jó, ha 1-4. osztályig, vagy 5-8. osztályig taníthatjuk a gyerekeket, látjuk a fejlődésüket és megértjük a miérteket.
Ágnes a hitoktatói pályán eltöltött 26 év alatt rengeteg emléket gyűjtött össze, melyeket szívesen őriz: tábori fényképeket, elsőáldozási-, bérmálkozási közös készületek emlékeit. Egy-egy rajzot, néhány kedves sort, amit csak úgy, óra közben készített és ajándékozott neki valaki.
– A táborokban 5-7 napig együtt lenni mindig nagyon izgalmas, hisz akkor és ott is hiteles tanítónéninek kell lennem, nem okozhatok csalódást, nem lehetek más, mint a suliban. Ugyanakkor a szülők felé is felelőséggel tartozom, hisz rám bízzák a kincsüket arra a pár napra. A volt hittanosaim közül már nem egynek a gyermekét is tanítom, de olyan előfordul, hogy meghív az esküvőjére, vagy csak találkozom vele az utcán és mosolyogva köszönünk. Ha látom őket a templomban, imádkozom értük és hálás vagyok. Jó látni, hogy folytatták a megkezdett utat, természetesen Isten akaratából, de egy kicsit az én közreműködésemmel, gyakorolják a hitüket. Ez az, ami bizalom és szeretet nélkül nem menne. Isten akaratában való igazi megnyugvás ez! Isten engem a tenyerén hordoz, tudom és érzem, és remélem sokáig el tudom még mondani ezt a mondatot: “Legyen meg a Te akaratod!” Most és minörökké! Ámen.
© Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet / Papp Erika