Köztünk élnek, ismerjük őket plébániáink közösségeiből; rájuk bíztuk legdrágább kincseink, a gyermekeink hitéleti oktatását. Ők a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében szolgáló hitoktatók, akik az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet honlapján megjelenő sorozatban vallanak hitükről, személyes küldetésükről.
Tóth-Rektor Magdolna életét születése óta meghatározza a hit és az Isten közelségében való lét. Vallásos környezetben nevelkedve felismerve Isten hívását, természetszerű volt, hogy a hitoktató pályát választja. Gyermekkorának papjai indították el az úton, amelyen sok-sok éve hálával telt szívvel, nagy szeretettel, örömmel és bizakodva halad tanítványai és saját élete istenismeretének fejlesztésében. Kétgyermekes édesanyaként Magdolna felismerte azt is, hogy az úton egyedül nem haladhat előre, családjával közösen kell járnia rajta. Debrecen egyik legrégebbi plébániája, a Jézus Szíve Plébánia katekétája vall hitéről, istenkapcsolatáról, hitoktatói hivatásáról.
Hitoktatóként szolgálni azt jelenti nekem, hogy kis angyalok között lehetek. A gyermekekben még nagyon sok szeretet van, őszinték, érdekektől mentesek. Szeretek ilyen közegben lenni, de igyekszek is megtenni mindent a jó hangulat megteremtéséért, hogy valóban különleges legyen számukra minden óra.
Hogy indult el a hitoktatói hivatás útján?
A szintén katekéta édesanyám és Verdung József Gellért atya (OFM) indított el a pályámon. Gellért atya egyszerűsége nagyon nagy hatással volt rám. Halála után Fodor András atya, majd Vasas János akolitus és Ferenczi Richárd atya volt, akiknek köszönhetem, hogy az Egri Hittudományi Főiskolára jelentkeztem. Már tanulmányaim során óraadó hitoktató lettem a debreceni Jézus Szíve Plébániához tartozó intézményekben és azóta is Szegedi Kálmán főtisztelendő atya mellett dolgozom, amiért nagyon hálás vagyok. Ugyanilyen hálás vagyok Tóth László atyának is, aki bizalmat szavazott nekem és vele együtt szolgálhatok Bocskaikertben.
Ön szerint létezik “ideális” hitoktató? Melyek azok a tulajdonságok, amelyek hitelessé teszik a hitoktatót a szolgálatban?
Szerintem az ideális hitoktató mindig megtalálja a közös hangot másokkal, akihez mindig lehet fordulni, aki megértő és nemes lelkű, bölcs, tudja, mikor kell lelkesíteni, és rá tudja vezetni a többieket, hogy a lényeges dolgokra figyeljenek. Ahogy a szentek között sincs két egyforma, a gyerekek is sokfélék. Mindenkinek a maga helyén, abban a környezetben ahol van, kell megtalálnia a lehetőségeket. Nem mindegy, hogy kinek, mit, hol és hogyan mondunk, de a legfontosabb, hogy példánkkal tanítsunk. Amihez hozzá tartozik a hitelesség. A segítő hivatásúak között olykor fel lehet fedezni egy téves elképzelést, miszerint mindenáron menni és tenni kell valami jót, szépet, közben pedig a család otthon el van hanyagolva, ők mindig ráérnek… Ezek a családtagok, férjek,
feleségek, gyermekek nincsenek szeretve. Ez nagyon elszomorító, nem szabadna ebbe a hibába esni, próbálom ezt szem előtt tartani, nehogy úgy érezzék a hozzám közel állók, hogy ők nem számítanak. A múlt év tanulsága az volt számomra, hogy egyedül nem mehetek ezen az úton, hanem csak a családommal együtt. Nem egyedül vagyok hitoktató, az egész családommal együtt kell gondolkodnom, velük járom ezt az utat.
Ez a felismerés, mármint hogy nem egyedül halad az úton, fontos mérföldkő hitoktatói pályáján, ami segít Önnek abban, hogy Ön által, a tanítványai által Isten országát mind többen építsék.
Gyerekkoromban nagy csodálattal olvastam a szentek életét, és kialakult, hogy olyan munkát szeretnék, ami egy magasabb célt szolgál. Úgy gondolom, hogy kiégni az tud igazán, aki csak pénzt keres. Meg kell fogalmazni egy nemesebb célt, amiben nem lehet csak úgy kiégni. Nagyon fontosnak tartom átadni a gyerekeknek, hogy mindig van miért hálásnak lennünk. Az állandó panaszkodás rossz szokás, a saját életét nehezíti meg az, aki mindig a rosszat keresi. A jót kell keresni mindenben, mert valahogy mindig ott van az is. „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik.” (Róm. 8,28) Sok öröm van a hitoktatói munkában. Én úgy érzem, ha nem is rögtön, de idővel az országos hitoktatásnak meg lesz a gyümölcse. A következő generáció nagy része már nem úgy nő fel, hogy semmit nem hallott Isten szeretetéről és igazságáról. A sok-sok ezoterikus irányzat és tévtanítás nem veheti fel a versenyt Jézus Krisztussal.
Fotó: Tóth-Rektor Magdolna / magánarchívum
© Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet / Papp Erika