A testi gyógyuláshoz a spirituális jólétre is szüksége van a betegnek – Sajtótájékoztatón mutatták be a Római Katolikus Kórházlelkészi Szolgálatot Nyíregyházán

Sajtótájékoztatót tartott a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye a nemrég megalapított Római Katolikus Kórházlelkészi Szolgálatról szeptember 18-án, Nyíregyházán, a Jósa András Oktatókórház épületében. Az egyházmegye és a kórház képviseletében megjelent vendégek bemutatták a kórházlelkészséget, és a szolgálattal kapcsolatos tapasztalataikról, elvárásaikról beszéltek a sajtó munkatársainak. A sajtótájékoztatón részt vett Felföldi László általános püspöki helynök, nyíregyházi plébános, Berényiné dr. Felszeghy Márta, a Római Katolikus Kórházlelkészi Szolgálat vezetője, Dr. Adorján Gusztáv, a Jósa András Oktatókórház főigazgatója, Nagy Géza, a Jósa András Oktatókórház ápolási igazgatója, Kovács Levente atya, kamilliánus szerzetes, kórházlelkész és Molnár Tünde civil lelkigondozó.

 

 

A Római Katolikus Kórházlelkészi Szolgálat az egyházmegye területén található 9 kórházban van jelen (Debrecen – Klinikák, Kenézy Gyula Kórház, Nyíregyháza – Jósa András Kórház, Nagykálló – Sántha Kálmán Szakkórház, Mátészalka – Mátészalkai Kórház, Fehérgyarmat – Fehérgyarmati Kórház, Vásárosnamény – Szatmár-Beregi Kórház, Kisvárda – Felső-Szabolcsi Kórház, Berettyóújfalu – Gróf Tisza István Kórház) érinti.

 

Felföldi László atya a sajtótájékoztatón azt hangsúlyozta, a betegek lelkigondozása azért is nagyon fontos — amely egyébként egy országos program része —, mert a mai világ elveszítette az egész embert, aki test és lélek. Mindkettőre figyelni kell. Nyíregyházán mindig is volt kórházpasztoráció, a kamilliánus atyák nyíregyházi jelenléte is ezt segítette a korábbi években és jelenleg is. A beteglátogató szolgálat most szervezett formában, civil munkatársakkal kiegészülve folytatja munkáját. A plébános azt is kiemelte, hogy Nyíregyházán különösen is tapasztalható a test és lélek természetes egységének kezelése. Lehet, hogy a szakemberek már a testi betegséggel nem tudnak megbirkózni, de a lélek az utolsó pillanatig jelen van.

 

Berényiné dr. Felszeghy Márta a szolgálat kinevezett vezetője az elhangzottakhoz hozzátéve elmondta, a betegek sokkal együttműködőbbek, ha biztosítva van számukra a spirituális jólét is. Ezt a gyógyulás érdekében kiemelt faktorként kell kezelni. De vannak olyan betegek is, akik sajnos nem gyógyulnak meg, így a lelkigondozó munkatársakkal a végső stádiumban is tudják majd őket kísérni, ez szintén nagyon fontos része a betegek ellátásának. Nyilván a gyógyítás az elsődleges feladat, de legalább annyira fontos, hogy a betegek békében tudjanak elmenni.

A szolgálatban összesen 10 beteglátogató dolgozik, ők nemcsak katolikus betegekkel találkoznak, hanem felekezetre való tekintet nélkül bárkit szolgálnak. A beteglátogatók heti rendszerességgel esetmegbeszéléseken osztják meg egymással tapasztalataikat, és elkezdődött az egyéves képzés is, amely segíti őket, hogy helyt tudjanak állni a betegek mellett.
A szakember elmondta, ez a kezdeményezés jó kapcsolódási lehetőség a kórházakban jelenleg is szolgálatot teljesítő papok és betegek között. Nagyon fontos, hogy a beteg megkapja azt a spirituális ellátást, amelyre szüksége van. Berényiné Felszeghy Márta azt is kiemelte, hogy a köztudatban helytelen beidegződésként van jelen a betegek kenetének jelentése, amely sokak szerint az utolsó kenet, ezért a betegek megijednek, ha a hozzátartozójuk papot hív. A betegek szentségét bármilyen életkorú beteg felveheti és ezt gyógyító kenetnek is nevezhetjük, mert megerősítheti a betegeket.

 

A nyíregyházi Jósa András Oktatókórház egy integrált nagy intézményrendszer központja, amelyhez 5 kórház (Mátészalka, Fehérgyarmat, Nagykálló és Nyíregyháza két telephelyével) tartozik. Dr. Adorján Gusztáv főigazgató örömmel mondta el, hogy náluk már 1990 óta van szerződéses megállapodás a történelmi egyházakkal a kórházi hitéleti tevékenységről (szentmisék, istentiszteletek), amely eddig kevés magyarországi egészségügyi intézményben valósult meg. Mint mondta, erre mindig is nyitottak voltak, pozitív hozzáállásuk a továbbiakban sem fog változni, a feltételeket kegyeleti szobákkal, hospice részleg kialakításával biztosítják. A főigazgató orvosként 30 éven keresztül a betegek gyógyításában vett részt, és tapasztalta, hogy mit jelent a kilátástalan helyzetben a halvány reménysugár, mégha az csak a lelket bátorítja is. Elmondta, istenhívő emberként tudja, hogy a test és lélek egymást erősíti, de egymást gyengíti is a gyógyításban, a betegség kialakulásában.
Az intézményvezető azt is hangsúlyozta, hogy nemcsak a betegek, hanem a gyógyítók is komoly lelki támogatásra szorulnak. A burnout (kiégés) szindróma olyan jelenség, amely az egészségügyben a végstádiumban lévő betegek ellátásában a leginkább tetten érhető. Éppen ezért szeretné, ha a továbbiakban rendszeresen az ő lelki gondozásukra is időt fordítanának a helyi lelkipásztorok, előadások, lelkigyakorlatok formájában.

 

A nyíregyházi kórház már 1921-től a világi ápolók mellett rendi ápolókat is alkalmazott, valamint 1929-ben kápolnát, imatermet is hoztak létre, amelyet az egyházi jelenléttel együtt 1949-ben az államhatalom megszüntetett — hallhattuk a sajtótájékoztatón Nagy Géza ápolási igazgató történeti visszatekintését. 1980-tól ismét lehetett találkozni „civil ruhás” református és katolikus lelkipásztorokkal, akik szolgálták a betegeket segítve az ápolók munkáját. Mind a betegek és mind a hozzátartozók igényelték a lelki gondozást. 1990. augusztus 20-án pedig ismét kápolnát szenteltek a kórház területén.
Az igazgató elmondta, az ápolók a betegek testi szükségleteire figyelnek, másra nincs idejük. Óriási űrt tölt be a kórházlelkészség, amely 1995-től Anton Gots atya koordinálásával a kamilliánusok révén felerősödött, és kiegészült más egyházak tevékenységével. A beteg a legkiszolgáltatottabb embernek érzi magát, amikor kórházba, számára ismeretlen környezetbe kerül, és nagyon embert próbáló élethelyzetbe sodródik, ha ehhez hozzátevődik az a szomorú tény, hogy az lesz életének utolsó szakasza. Ebben a félelemben, bizonytalanságban nagy szükség van a lelkigondozók szolgálatára.

 

Ezt a gondolatot folytatta tovább Kovács Levente atya, aki hozzátette, a beteg azt érzi, hogy a kórházi közeg és maga a betegség kicsit megfosztja őt az emberségétől. A gyógyító beszélgetések segítenek ebből az állapotból felöltöztetni a beteget, szembe nézni az állapotukkal, megerősíteni őket abban, hogy nem lettek kevesebbek. Tapasztalatai szerint mindenki szeretne valamilyen módon beszélgető emberrel találkozni. A civil munkatárs jelenléte nagy előrelépés a szolgálatban, hiszen segít felkutatni azokat az embereket, akik szentségekhez szeretnének járulni.

 

A lelkigondozókkal az ápolók tartanak kapcsolatot, ők látják, hogy kik azok, akiknek szükségük lehet beszélgetésre, de az egyáltalán nem látogatott betegekre is felhívják a munkatársak figyelmét, tájékoztatott Molnár Tünde civil lelkigondozó, aki ugyanakkor sokszor tapasztalja azt is, hogy a Szentlélek vezeti, amikor éppen ahhoz a beteghez kerül, akinek a legnagyobb szüksége van rá. Tünde pozitív tapasztalatairól is beszámolt, a betegek nyitottak, a bizalmukba fogadják a lelkigondozó munkatársakat, amely számukra is nagy ajándék.

A kórházakban minden osztályon el van helyezve kórházlelkészség elérhetősége, így bármikor, kereshetik a munkatársakat.

 

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye honlapja

 

© Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet