A mi életünk hogyan folytatódik az Istennel való találkozás, karácsony után? – Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be az éjféli szentmisét a debreceni Szent Anna-székesegyházban

Karácsony ünnepén az ember visszagondol a megélt szép, idilli, havas karácsonyokra, és bár a tudósok szerint 100 évben csak tízszer havas a karácsony, mégis bennünk él annak élménye, szépsége. Ezeken túl viszont a legszebb karácsonyi történettel mégis az evangéliumban találkozunk – kezdte homíliáját Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a debreceni Szent Anna-székesegyházban a 2019. december 24-én bemutatott éjféli szentmisén.

 

Majd a betlehemi jászolra irányította a figyelmünket, mint ahogyan tette ezt Ferenc pápa december 1-én Greccioban, ahol Szent Ferenc állította az első betlehemet. A Szentatya ott írta alá a Csodálatos jel kezdetű apostoli levelét, mely a jászol jelentőségéről és máig ható értékéről szól.

 

A jászolnál meghatottságot, megindultságot érzünk, mert Isten nyilvánvalóvá tette előttünk, emberek előtt az ő gyöngédségét abban, hogy a világmindenség Teremtője leereszkedett emberi szintünkre, kicsinységünkbe. Az ember Isten képére lett teremtve, és az Isten emberarcúvá lett. Lemondott minden dicsőségéről, hogy olyanná váljon, mint mi. Ez a karácsonyi örömhír. Isten közösséget vállal velünk, magára veszi az emberi magatartás minden formáját: sír, édesanyja táplálja, később játszik a gyerekekkel az utcákon, dolgozik nevelőapja, Szent József műhelyében, nevetett, szerette az embereket, leült az apostolaival beszélgetni a tábortűz mellett. A végtelen Isten erre is képes. Milyen jó ilyen Istent szeretni! – mutatott rá Isten emberarcára a püspök atya.

 

Isten egészen közel akart jönni hozzánk. Bár megélte a visszautasítást, de az sem vette el a kedvét – folytatta a főpásztor, majd az evangélium legszomorúbb mondatát idézte, amely az Olajfák hegyén hangzott el, amikor Jézus Jeruzsálemet siratja: „Hányszor volt, hogy egybe akartam gyűjteni gyermekeidet, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartad” (Lk 13,34). Ehhez a mondathoz Jézus könnye tapad, hiszen visszautasítással találkozott. Ennek az örömhír-üzenete számunkra, hogy Isten soha nem mond le rólunk, nem tér le a szeretet útjáról, továbbra is közeledik felénk, figyeli a tekintetünket és azt akarja, hogy megértsük, mit tett értünk. Jézus végtelenül szeret bennünket és hiszi, hogy jósága, szeretete az egész világot megmozgatja, megformálja, megváltoztatja.

 

A legszebb karácsonyi történetet leírták, de van egy mondat az evangéliumban, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül: A Szent Család nem kapott szálláshelyet a városban. Nem csupán egy szép, kedves történetről van szó, hanem benne minden szó gondolkodásra, döntésre és cselekvésére késztet bennünket – hívta fel a jelenlévők figyelmét a megyéspüspök. Isten közeledni akar hozzánk. Kap-e nálunk szállást, befogadjuk-e őt az életünkbe?

 

Jézus ma is megtestesül minden szentmisén. Milyen sokszor könnyen vesszük ezt! Néha eljövünk, részt veszünk a szentmisén, ő kínálja magát, mint az élet kenyerét, de nem fogadjuk őt, nem kap helyet a szívünk szállásán.

 

Karácsony, Jézus születésének ünnepe meg kell, hogy érintse a szívünket. Készülünk rá, de a karácsony nem megérkezést jelent, hanem indulást egy új életre. A pásztoroknak és a napkeleti bölcseknek is megváltozott az élete a Kisdeddel való találkozás után. Jézussal találkozunk ezen a szent éjszakán. Holnaptól hogyan folytatódik az életünk?

 

Éljünk becsületesen, buzgón és szentül ezen a világon – válaszol Szent Pál apostol eme kérdésre. Jézus önmagát adta értünk, hogy megváltson, megtisztítson és jótettekben buzgólkodó választott néppé tegyen bennünket. Így kell tovább élnünk, az ő szeretete kell, hogy átjárja életünket.

 

A legszebb karácsonyi történettel találkozunk a Szentírásban, mert szeretetből jött el hozzánk az Isten, nem azért, mert megérdemeljük, mert jók vagyunk, hanem hogy jók legyünk. Válaszoljunk az ő szeretetére, amely ingyenes.

 

Ferenc pápa Greccioban egy legendáról is beszélt, arról a pásztorról, aki üres kézzel ment a betlehemi jászolhoz. A történet szerint Mária észrevette, hogy ez a pásztor hátul szégyenkezve áll, így odavitte neki a kis Jézust, és a kezébe adta. A pásztor örömmel fogadta el a gyermeket, majd továbbadta őt pásztortársainak.

 

Merjünk odaállni akár üres kézzel is Jézus elé, fogadjuk el az ő végtelen ajándékát, saját magát, és adjuk tovább őt embertársainknak, hogy mi is átélhessük a legszebb karácsonyi történetet, az örök Isten szeretetének történetét – fejezte be homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök, majd áldott, boldog karácsonyt kívánt a jelenlévőknek és a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye közösségének.

 

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye honlapja

 

© Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet