A ministránsok védőszentjéről

Szent Tarzíciusz a katolikus egyház szentje, a ministránsok és az akolitusok védőszentje

Tarzíciusz 240 körül született Róma környékén. Neve annyit jelent, mint Tarzusz városából való férfi. Ebben a városban született Szent Pál apostol is. Szüleiről semmit sem tudunk, valószínűleg keresztények voltak, hiszen Tarzíciusz azért lehetett olyan fiatalon akolitus, mert már csecsemő korában megkeresztelték. A keresztényüldözések idején az akolitusok feladata közé tartozott a betegeknek, az öregeknek és a börtönben lévőknek kiszolgáltatni az Oltáriszentséget.

Egy szentmise után, melyeket akkoriban a katakombákban tartották, Tarzíciuszt megbízták azzal, hogy a börtönben lévők számára segédkezzen az Oltáriszentség kiszolgáltatásában. Útközben azonban pogány fiatalok állították meg, akiknek feltűnt Tarzíciusz igyekezete, ugyanis látták, hogy valamit rejteget a ruhája alatt. Kíváncsiak voltak, ezért lökdösni, ráncigálni kezdték, mivel el akarták venni tőle az Oltáriszentséget. Ő védte minden erejével, jobban féltette, mint saját magát. Mikor az emberek észrevették, hogy a fiatalok valakit vernek, elkergették őket, de akkor már késő volt, mivel Tarzíciusz belehalt a sok ütésbe, taposásba, ütlegelésbe, kődobálásba és rúgásba, de az Oltáriszentséget végig a testével védte és nem engedte meggyalázni.

Tarzíciuszt a Via Appián temették el. Majd I. Pál pápa Tarzíciusz maradványit a Szent Szilveszter-templomba vitette és ereklyéit a templom főoltára alá helyezték 1569-ben.

Bernhard Lang Tarzíciusz-szobra 
Ez az ötméteres szobor 2010 júniusában Magyarországon is “járt”: Győrben vendégeskedett, a nemzeti ministráns találkozó jelképes vendégeként, majd Rómába szállították, a Szent Péter térre, most a felszentelt templom előtti teret díszíti.

A XVIII. században feléledt a szent iránti tisztelet, ekkor több más templomban is oltárt állítottak számára. Pálmaággal, a vértanúk jelképével szokták ábrázolni, a ruhája alatt, a melle fölött az Oltáriszentséget tartalmazó szelencével. Szobrokat is készítettek számára, amelyeken úgy látható, ahogy vértanúságát elszenvedte: egy oszlop tövéhez leroskadva, körülötte kövek, melyekkel kioltották életét.