Nem egyedül haladunk, az Úr, a Mester jön velünk, bátorít és erősít – Felföldi atya keresztúti elmélkedése

Felföldi László helynök, plébános, az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet vezetőjének keresztútról írt elmélkedését adjuk közre:

“A katolikus templomok egyik jól ismert jellemzője a keresztút. Célja, értelme, hogy szemléljük a képeken Jézus szenvedésének főbb állomásait. Minden templomban más és más, kivitelezésében, stílusában, anyagában. Ha hívőként nyitott szemmel szemléljük Jézus szenvedését, hamar ráismerünk saját keresztutunkra, saját szenvedéstörténetünkre. Mindnyájunk élete a szeretet és szenvedéstörténet egységéből írható le igazán. Ezek elválaszthatatlanok.

Jézus szenvedését, keresztútját az irántunk való szeretetéből vállalta. Tudott értünk szenvedni, mert nagyon szeretett bennünket. „A Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az Ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, bár szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket.” /Jn 13,1/

Mindnyájan vágyunk arra, hogy jól, szépen, életadóan tudjunk szeretni. De ezt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha megtanulunk, szépen szenvedni másokért. Ha megértjük életünk folyamán, hogy szenvedéseink nem akadályok, hanem megtisztító erők a szeretetünkben. A szenvedés, a mindennapi kereszt hordozása nagyon nehéz, saját erőből nem győzzük. Szükségünk van Krisztus példájára.
Sokszor kell látnunk, hogy vonszolta keresztjét, hogy újra és újra talpra állt, hogy voltak, akik nehezítették útját, és voltak, akik részvéttel, szeretettel segítették a keresztúton. Ha jól átelmélkedjük Jézus szenvedéstörténetét, jobban megéljük a sajátunkat is, és erősebb lélekkel haladunk a saját keresztutunkon.

Az emberek, családok, közösségek legnagyobb szenvedéseit a fel nem vett és a ledobott keresztek okozzák. Jézus felvette keresztjét, és bár elesett alatta, nem dobta el, nem hagyta ott. Példát adott nekünk, tanít bennünket szeretni és szenvedni.

Így kell látnunk, szemlélnünk, imádkoznunk a templomban és otthonainkban a keresztutat. Mi még úton vagyunk, szívünkön életünk keresztje. Érezzük meg, hogy nem egyedül haladunk, az Úr, a Mester jön velünk, bátorít és erősít, hogy életünkből igazi Krisztusi szeretet szülessen, amely megadja az élet értelmét nekünk, megerősíti, élteti családjainkat, közösségeinket, embertársainkat.
„Imádunk téged Krisztus és áldunk téged! Mert szent kereszted által megváltottad a világot”

Felföldi László
helynök, plébános

@ Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet