Hagyomány, hogy a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében Szent László király, az egyházmegye védőszentjének ünnepén szentelik fel az új papokat és diakónusokat. Ebben az évben június 23-án Palánki Ferenc megyéspüspök ünnepi szentmisén pappá szenteli Németh István és Dobai Barna Ottó diakónusokat a Szent Anna-székesegyházban. Dobai Barna Ottót röviddel a papszentelés előtt kérdeztük választott hivatásáról.
– Ön jelenleg diakónusként szolgál a kisvárdai plébánián. Nagy utat tett meg pappá szenteléséig, hiszen 
Szilágysomlyóról indulva Gyulafehérvár, Bécs és Róma után hazatért, hogy magyar földön hirdesse az evangéliumot. Egy útnak a vége és egy másik útnak a kezdete, amely Ön előtt áll. Hogyan éli meg ezeket a napokat, milyen érzésekkel várja a szentelési szertartást?
– Az első és a legfontosabb érzés, amely a papszentelés előtt megfogalmazódik bennem, az a megfelelni tudás. Megfelelni a Mesternek és a Meghívómnak, mert hivatásommal és életemmel valóban Őt szeretném képviselni, és mindjobban hasonlóvá válni hozzá.
– Sok társához hasonlóan, gyermekéveinek vallásos neveltetése és plébánosának meghatározó személyisége inspirálta Önt arra, hogy a papi hivatást válassza.
– Ahogy Ady Endre írta, a „hepehupás vén Szilágyságban”, Szilágysomlyón láttam meg a napvilágot 46 évvel ezelőtt. Nővéremmel Kárásztelken nevelkedtem, ott tanultam meg imádkozni, ott voltam elsőáldozó és kaptam meg a Szentlélek ajándékait. Nagyon boldog gyermekkorom volt. 16-17 éves koromban éreztem először hívást a papi hivatás irányába, amihez nagyban hozzájárult akkori plébánosom, Dr. Lőrincz Ottó nagyszalontai kanonok, aki annyira tudott pap lenni! Hamar példaképemmé vált, és úgy érzem, hogy a Jóisten legfőképpen általa mutatta és szerettette meg velem a papi hivatást… Aztán gyermekkorom nagy boldogsága édesanyám halálával véget ért 19 éves koromban. Ezután Istent keresve teológiai tanulmányokba kezdtem előbb Gyulafehérváron, aztán Bécsben, majd Olaszországban és végül a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, ahol 2015–ben mesterképzésen diplomáztam.
– A végzés óta diakónusként szolgál, jelenleg a kisvárdai plébánián. Mellette a fiatalságot is oktatja. Mivel telik a diakónusi szolgálata?
– Közel egy éve szolgálok Kisvárdán, ahol hittanórákat is tartok a Szent László Gimnáziumban. Emellett persze besegítek az egyházközség pasztorációs életébe, igeliturgiát tartok, esketek, keresztelek, temetek, irodai-gazdasági szolgálatokat végzek, igét hirdetek. Részt veszek a Bibliakör pasztorációban, mely hasonlóan sok más csoporthoz, nagyon szépen és gyümölcsözően működik itt, Kisvárdán. Legfőbb vágyam, hogy mindig keressem és megtaláljam Isten akaratát. Az engedelmességben Isten útján fogok járni és szeretnék jó paptestvére lenni leendő plébánosomnak, és jó munkatársa az egyházközségemnek.
– Papi életére választott jelmondata mindössze egyetlen szó. Miért ez a választás? Mit jelent az Ön életében ez az egyetlen szó?
– „Misericordia”, azaz irgalmasság – mindössze ez az egyetlen szó lesz a papi jelszavam, amiben benne van a múltam, a jelenem és a jövőm. Életem során megtapasztaltam a végtelenül szerető és irgalmas Atya jóságát, amely annyira megérintett, hogy életemet az Ő irgalmasságának továbbadására és terjesztésére szeretném szentelni. Ezért is választottam ezt a szót jelmondatomnak, és ez a szó számomra nagyon sokat mond, mert aki megérti, vagy esetleg megtapasztalja az Atya szerető irgalmát, abban olyan mély átalakulás megy végbe gondolati, lelki és érzelmi szinten, ami rendkívül mély hálaadásra készteti őt. A hálaadás képessége pedig alapja egész keresztény életünknek.
Mert semmi sem az enyém, semmi sem a tiéd, semmi sem a miénk. Mindenünk, amit birtoklunk, az Atya ajándéka számunkra. Nagyon sokszor nem látjuk ezt be, és másképpen gondoljuk. Ilyenkor mindig vétkezünk az Isten ellen a hálátlanság bűnével. De ekkor kerül képbe az Atya Irgalmas szeretete, mellyel minden feltétel nélkül megbocsájt nekünk, és próbálja helyreállítani bennünk a helyes Istenképet. Ha átengedjük magunkat, és rá merjük bízni magunkat az Ő irányítására, akkor ez sikerülni fog. Ez az, amire próbálok törekedni, hogy az egóm kisebbedjen és az Atya akarata pedig kiteljesedjen bennem.
@ Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet / PE