50000 adag meleg étel, 7 tonna kenyér, 55000 üveg ásványvíz, 30000 darab alma és mandarin, 125 különjárat. És mindez 20000 fiatalért, akik úgy döntöttek, hogy az Óév végét és az Újév elejét Bázelben, a Taizéi Európai Ifjúsági Találkozón szeretnék eltölteni, közösségben egymással és Istennel. És a 20000 résztvevő között ott volt 32 fiatal a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyéből is.
A 2017. december 28. és 2018. január 1. között megrendezett találkozónak rendhagyó módon egyszerre három ország is otthont adott: Svájc, Németország és Franciaország. E három ország családjai, lakóközösségei, illetve egyedülálló lakosai kitárták szívüket, hogy erre a pár napra befogadják otthonukba a világ minden tájáról érkező fiatalokat; hogy otthont és közösséget nyújtsanak nekik zarándoklatukon.
A találkozó programjai a közös imák köré voltak felépítve. Délelőttönként, a reggeli ima után a különböző felekezetű közösségekben kiscsoportos beszélgetések keretében ismerhettük meg más nemzetek fiataljainak a hittel, szegénységgel, örömmel és szomorúsággal kapcsolatos tapasztalatait és nézeteit. Azt hiszem, sokat tanulhattunk egymástól.
A déli imák már a találkozó „központjában”, Bázel templomaiban kerültek megrendezésre. Délutánonként különböző érdekes műhelyfoglalkozások közül lehetett választani: „lelki élet”, „egyház”, „társadalom és szolidaritás”, illetve „kultúra és hit” témakörökben, miközben lehetőség volt Bázel városának felfedezésére is.
Esténként mind a 20000 fiatal az egymás mellett található Jakobshalléban és Jakob-Arénában gyűlt össze, hogy mindannyian együtt énekeljünk, együtt imádkozzunk és együtt csendesedjünk el az Úr jelenlétében és hódoljunk előtte. Elmélyedésünket a Taizéi közösség vezetőjének, Alois testvérnek a szavai is segítették, aki újra és újra hangsúlyozta, hogy milyen fontos a keresztények egysége, valamint a szenvedő népekkel és a rászorulókkal való szolidaritás. Hiszen nekünk, keresztény fiataloknak, felelősségünk és kötelességünk a világ jobbá tétele, a békéért és az egységért való munkálkodás.
Szilveszter késő estéjét mindenki a saját befogadó közösségében, az úgynevezett „Nemzetek Ünnepén” töltötte, ahol a különböző nációk vidám műsorokkal mutatták be magukat és országukat. Pedig egy idő után már nem is volt fontos, hogy ki melyik ország állampolgára. A lényeg az együttlét volt, hogy együtt táncoltunk és nevettünk.
Az Újév első napját, a közös misét vagy istentiszteletet követően, mindenki a befogadó családnál töltötte, és az ünnepi ebéd után újra útra keltünk, immáron hazafelé. Hiszen mindazt, amit kaptunk és hallottunk, ki-ki a közvetlen környezetében kell, hogy megélje és továbbadja. A földi zarándoklat itthon tovább folytatódik.
A zarándoklat találkozóinak élményei még sokáig erőt adnak nekem: az egyházmegyei buszon való első ismerkedések és nagy-nagy nevetések, a megérkezéskor való izgalom, amikor megtudtuk, hogy ki melyik közösségbe kerül, a befogadó család első kedves mosolya, a csodálatos hófödte táj a szállásunk ablakából, a reggeli kicsit még álmos imák, a mély beszélgetések más nemzetek fiataljaival és a vicces nyelvi bakik, Bázel keskeny utcácskái, az ételkiosztáshoz való sorban állás, a Taizéi nagykórus karmesterének földöntúli vidámsága, a csodálatos napsütés és hajókázás az év utolsó napján a Rajnán, majd január elsején könnyes búcsú a német befogadó családtól.
És természetesen a közös esti imák. Amikor 20000 keresztény fiatal egyszerre csendesedett el, hogy meghalljuk a találkozó főmeghívójának, főszervezőjének és fővendéglátójának hangját: a mi Urunkét. Majd a csend után felzendül az ének, és 20000 hang énekli: „Laudato omnes gentes, laudate Dominum” – Dicsérje minden nemzet, dicsérje az Urat!
Nagy-nagy köszönet az egyházmegyei Ifjúsági Irodának a szervezésért és a kíséretért: Gaga Zsuzsának, Németh István diakónusnak és Nagy Zsolt atyának. Külön köszönet az egyházmegyei és plébániai pénzügyi támogatásért. A 2018-as év végi Taizéi Ifjúsági Találkozó Madridban kerül majd megrendezésre. Remélem, találkozunk, fiatalok!
Kiss Edina Erzsébet