Köztünk élnek, ismerjük őket plébániáink közösségeiből; rájuk bíztuk legdrágább kincseink, a gyermekeink hitéleti oktatását. Ők a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében szolgáló hitoktatók, akik az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet honlapján megjelenő sorozatban vallanak hitükről, személyes küldetésükről.
Görögkatolikus papi családba született, szerzetesi fenntartású iskolában tanult, majd teológia szakon végzett. Ezek ismeretében nyilvánvaló, hogy az evangélium iránti, életre szóló elköteleződés számára nem volt kérdés. Papp Éva Gabriella, egyházmegyénk Tiszalökön és Szorgalmatoson szolgáló hitoktatójának rövid tanúságtétele következik.
2018-ban a harmadik évet kezdtem a Római Katolikus Egyházban, mint hitoktató. Előtte hosszú éveken át a Görögkatolikus Egyház katekétája voltam.
Pontosabban 1990-től, amikorra elvégeztem a Pázmány Péter (akkor még) Hittudományi Akadémia teológiai levelező tagozatát és hitoktató képzőjét. Azóta – három évet kivéve – mindvégig a pályán voltam. 2010-ben szociológiai diplomát is szereztem. Noha ezt a szakmámat csak alkalmanként van lehetőségem gyakorolni, sok ötletem lenne egyházi, hitoktatási téren is felmérések végzéséhez…
“Valószínűleg én is pap lettem volna…”
Az egyházi szolgálat a mindennapjaim része gyermekkorom óta, hiszen édesapám görögkatolikus pap volt, három fivérem a papi hivatást gyakorolja, az egyik fivérem kettős rítusú pap. Ha fiúnak születek, valószínűleg én is pap lettem volna. A római rítus nem ismeretlen számomra, hiszen a középiskolát a Boldogasszony Iskolanővérek fenntartásában működő budapesti Patrona Hungariae Gimnáziumban végeztem. Pályám kezdetén pedig három éven át párhuzamosan oktattam görögkatolikus és római katolikus hittancsoportokat.
“Ikonfestéssel is foglalkozom…”
Ikonfestéssel is foglalkozom, mondjuk úgy, hogy amatőr szinten művelem. Ezt a liturgikus alkotótevékenységet igyekszem átadni a tanítványaimnak. Évek óta nyári ikonfestő tábort rendezünk lakóhelyemen, Balsán.
“Szívesen jöjjenek hittanórára…”
A hosszú évek során sok helyen, sok iskolában megfordultam, előbb a fakultatív, majd a kötelező hitoktatási rendszerben. Jelenleg Tiszalökön és Szorgalmatoson vagyok hitoktató az általános iskolában. Mindkét helyen jól érzem magam, jó az iskolák légköre, barátságosak és segítőkészek az igazgatók, a tanárok, jó a kapcsolat a többi hitoktatóval is. A gyerekek kezdeti feszültsége felengedett, s mostanra már úgy érzem, megismertük egymást, s felszabadultabbak, aktívabbak lettek. Ez volt az elsődleges célom, miután már az első találkozásunkkor egyféle visszafogottságot, merevséget fedeztem fel a viselkedésükben. Azt akartam elérni, hogy szívesen jöjjenek hittanórára, barátságos légkört teremtsek, merjenek megnyilvánulni és kérdezni, kérdezni. Azt is tudni kell, hogy pl. Tiszalökön a 32 gyerekből 10 megkeresztelve sincs, az erkölcstan óra négy csoportjában gyakori a fluktuáció, a csoportok vegyes vallásúak….
“A Szentlélek pedig vigyáz…”
Szeretem a hitoktatást, szeretek hitoktató lenni. Sokat tanulok én is a gyerekekről, a gyerekektől. Teológiai szinten is. Ennek egyik példája, amikor egy harmadikos kislány helyettem elmagyarázta társainak a Szentháromság mibenlétét: “Az Atya életet adott az embernek, a Fiú kedvességet és jóságot szórt a szívébe, a Szentlélek pedig vigyáz, hogy ezt el ne felejtsük.”
©Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet / Papp Erika