Köztünk élnek, ismerjük őket plébániáink közösségeiből; rájuk bíztuk legdrágább kincseink, a gyermekeink hitéleti oktatását. Ők a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében szolgáló hitoktatók, akik az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet honlapján megjelenő sorozatban vallanak hitükről, személyes küldetésükről.
Demecser 4200 lelket számláló település Szabolcs megyében. A 2015-ös népszámlálási adatok szerint lakosainak 
valamivel kevesebb, mint fele vallja magát római katolikusnak. A városka plébániájának szomszédságában cseperedett fel az egyházközség jelenkori hitoktatója, Balogh Lívia, aki gyermekként még nem sejtette, hogy a plébániai közösség, a hívek közössége, meghatározó szerepet tölt majd be az életében.
– Születésem óta aktív tagja vagyok az egyházközségnek, a szülői házunk ugyanis a plébánia mellett van, így már kisgyermekként ott töltöttem a legtöbb szabadidőmet. Nagyon sokat jelentett számomra, hogy fiatalként ifjúsági hittanra is oda jártam, jelenleg pedig az egyik legnagyobb örömöm, hogy már a nagyfiam is részese lehet egy most alakuló ifjúsági hittanos csoportnak.
Lívia nagyon fiatalon elkötelezte magát az evangélium terjesztése mellett, amikor érettségi után jelentkezett a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház által szervezett hároméves, hitoktatói képesítést adó tanfolyamra.
– 2003-ban, a társszékesegyházi tanulmányaim végeztével nagy örömmel fogadtam a felkérést, amivel az egyik legnagyobb álmom vált valóra: hitoktatóként szolgálatba állhattam. Jelenleg egyházközségünkben három település óvodáiban és iskoláiban szolgálok: Demecserben, Berkeszen és Kéken. A munkám mellett tanulok is, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola negyedéves hallgatója vagyok.
Jól mutatja Lívia fiatalok iránti elkötelezettségét, hogy az intézményi keretek között működő hitoktatáson túl jóval kötetlenebb ifjúsági programok szervezésébe kapcsolódott be, melyek nagy mértékben segíthetik a fiatalok körében végzett ifjúságpasztoráció egész életre kiható eredményességét.
– Néhány éve Demecserben elindítottuk a nyári táboroztatást, ahol igyekszünk minden évben más és más mottóval közelebb hozni a demecseri és a filiákból érkező gyermekeket az egyházhoz és a Jóistenhez. Ennek kiegészítéseként újabb lehetőség nyílt előttünk: szeptembertől minden hónap utolsó szombatján úgynevezett oratóriumi alkalmakon vehetnek részt fiataljaink, ahol közös imára, játékra, baráti kapcsolatok kialakítására is lehetőségük nyílik. Hálás vagyok a Jóistennek, mert mindig megmutatja, hogy terve van velem, és alkalmasnak talál az evangélium hirdetésére. Pedig hitoktatónak lenni nem könnyű feladat, jó hitoktatónak lenni még nehezebb. Szerintem a jó hitoktató feladata a hit megismertetése, a liturgikus nevelés, az erkölcsi nevelés, imádságra nevelés, közösségi életre nevelés, beavatás a missziós küldetésbe, felismertetni, hogy felelősek vagyunk egymásért.
Lívia azt vallja, hogy az a valódi szeretet, amikor a másik ember felé nyújtjuk mindig és mindenkor a kezünket.
– A Szentlélek általunk akarja megvalósítani az emberi erőnket felülmúló tetteit és cselekvő közreműködést vár tőlünk. Jézus azt mondja, hogy amikor eljön a Szentlélek “Ő tanúságot tesz rólam.” Majd hozzáfűzi: „Ti is tegyetek tanúságot rólam”. (Jn 15,27) Jézus a tanúságtételben való aktív közreműködést kívánja tőlünk.
© Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet / Papp Erika