Hitoktat-ok: Tanfelügyelő, aki barátként érkezik – Interjú Gerhes Józseffel, az egyházmegye újonnan kinevezett hitoktatási koordinátorával

“Köztünk élnek, ismerjük őket plébániáink közösségeiből; rájuk bíztuk legdrágább kincseink, a gyermekeink hitéleti oktatását. Ők a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében szolgáló hitoktatók, akik az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet honlapján megjelenő sorozatban vallanak hitükről, személyes küldetésükről.”

Az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet (ELI) 2017-ben történt újjászervezése részeként vérfrissítésen esett át az egyházmegye Hitoktatási Irodája is, amely a hittanórák szakmai felügyeletének koordinálásával teszi könnyebbé és egyben ellenőrizhetőbbé a hitoktatók munkáját. A 2018/19-es tanévtől új munkatársat neveztek ki az egyházmegyében szolgáló hitoktatók munkájának koordinálására: Gerhes József nyolc éve szolgálja hitoktatóként, akolitusként és az Ifjúsági Iroda korábbi vezető munkatársaként a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét.

– Katolikus családban nevelkedve természetes volt, hogy katolikus gimnáziumban és főiskolán tanult, ahol még be sem fejezte tanulmányait, máris az Egyház szolgálatába állt óraadó hitoktatóként. Ennyire magától értetődő volt, hogy ezt a hivatást választja?

– Tízévesen kezdtem el ministrálni és onnantól kezdve lett egyértelmű számomra, hogy az Egyházat szeretném szolgálni egész életemben. Néhány év elteltével már a papi hivatás választása is felmerült bennem, de aztán a gimnázium utolsó évében döntöttem úgy, hogy a családos életállapotot választom. Így nem jelentkeztem papi szemináriumba, de elvégeztem a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola hit- és nevelőtanár, majd mesterszakát, azt követően pedig teológiai képzésen vettem részt.

– Az idén nyolcadik éve tanít hittant a 6 – 18 éves korosztály számára Nyíregyházán. Nagyon fiatalon kezdte a katekétai szolgálatot és még most is rendkívül fiatal, hisz alig 30 éves. Mit gondol az ideális hitoktató karakteréről? Mit testesít meg a személyisége?

– Rendkívül fontosnak tartom, hogy személyiségében az Egyház szellemiségét képviselje.  Alapvető, hogy viselkedése, az Egyházhoz való tartozása és az ahhoz kapcsolódó szokásai: a templomba járás, az emberek segítése természetből fakadó cselekedetei legyenek. A másik fontos követelmény velünk, hitoktatókkal szemben, hogy mint más szakemberek, a hitoktatók is folyamatosan tanuljanak, képezzék magukat, ha eredményesek szeretnének lenni a pályán, amin választottak. Jómagam az elmúlt évek alatt több diplomát szereztem, és a mai napig tanulok, hamarosan a közoktatási intézményvezető továbbképzést kezdem el. De a hitoktatók részéről az is elengedhetetlen, hogy együtt éljen az emberekkel, hogy igényeik, szemléletük figyelembe vétele mellett el tudja vezetni őket az Istenhez a hit útján.

– Istenhez vezetni a hit útján – ez a gondolat akár hitvallásként is értelmezhető. Katolikus neveltetésű hittanosokkal nyilvánvalóan könnyebb dolga van egy hitoktatónak. Ám a kötelező hit- és erkölcstan 2013-as bevezetését követően, remélhetőleg mind többen indulnak el a hit útján az azt még nélkülöző embertársaink is. Milyen eszközökkel kelti fel az érdeklődésüket és vezeti őket az Istenhez a hitoktató?

– Nagyon sok múlik a személyes példán, amit a hitoktató a viselkedésével, egész karakterével közvetít, és azon is, hogy eljut-e hozzájuk az üzenet, amit általa közvetít az Isten az emberek felé. De az is, hogy ezt az üzenetet ő hogyan éli meg és milyen módon adja át a tanítványainak. Ha ez a két dolog összhangban van, akkor könnyebb dolga van a hitoktatónak, mert a személyes életpéldáját látva a diákok felfigyelnek rá és arra, amit közvetít, és ez nagyon vonzó tud lenni azok számára, akik nem hagyományos katolikus családban nevelkednek. Nem arra gondolok, hogy azonnal elkezdenek templomba járni, de elmennek például egy-egy közösségi programra, aztán előbb-utóbb bekapcsolódnak akár a szentségi felkészítésekbe is. Hosszabb folyamat ez, de idővel gyakorló keresztényekké válhatnak. Ebben az értelemben nem feltétlenül az azonnal látható eredmény számít, hanem az, hogy később, akár felnőttként, bizonyos élethelyzetekbe kerülve, a hittanórákon tanultakat meg tudják-e valósítani az életükben.

– Az Ön személyisége, lényének karaktere milyen üzenetet hordoz? Mit üzen Ön által a Jóisten akár a hívő, akár a hit útjára még nem lépett embereknek?

Az én életfeladatom szép lassan kikristályosodik előttem, de hogy mit üzen általam az Isten, az minden embernek más jelentést hordoz. Lehet épp egy olyan dolgot, amit én észre sem veszek, fel sem tűnik. Az általam közvetített üzenet fontos mondanivalója a hitelesség. Példaként könnyen össze tudom egyeztetni a mai modern kor gondolkodását az Egyház felfogásával. Aktívan részt veszek különféle társas- és világi rendezvényeken is, ahol a részvételemmel nem csak saját magamat, hanem az Egyházat is képviselem. Ezeken az eseményeken mindenkor hitelesnek lenni, ezt érzem az én életfeladatomnak.

– Eddigi klasszikus hitoktatói munkája az idei tanévtől kezdődően megváltozik, a tanítás egy új szerepkörrel egészül ki: hitoktatási koordinátorként találkozhatnak Önnel az egyházmegye hittanárai.

Igen, tanítani továbbra is fogok, csak más tematika szerint. Míg az előző tanévben négy iskolában mintegy 120 diáknak tanítottam hittant, addig az idei tanévben az érettségire felkészítés, valamint új feladatként a társszékesegyházi plébánián a bérmálkozók szentségi felkészítése, és az ifjúsági csoport vezetése marad meg a tanítási részből. A másik, a nagyobb rész, ami teljesen új dolgot hoz az életembe, hogy tanfelügyelőként rám bízták a hitoktató kollegák munkájának ellenőrzését az egyházmegye három esperesi kerületében. Bár én inkább szakmai látogatásnak nevezném ezt a munkát, egyfajta segítségnyújtási lehetőségnek, ha arra igény mutatkozik, hiszen a hitoktatók szakmai kísérése lesz rám bízva, a segítésük lesz a feladatom, akár szakmai, akár emberi oldalról. Remélhetőleg az óralátogatások során segítenek majd a saját életemből vett tapasztalataim, amikor még óraadóként különböző helyszíneken tanítva megismerhettem a hagyományos, tanyasias iskolai környezetet éppúgy, mint a sérült gyermekek tanításának, vagy a cigány közösségek sajátosságait.

– Tanfelügyelőként vagy, ha úgy tetszik hitoktatási koordinátorként milyen tervekkel, célokkal kezd neki az új feladatoknak?

Célkitűzésem a hitoktatói utánpótlásról való gondoskodás, nyitott szemmel járni a fiatalok között. Igyekszem az Egyház irányába elkötelezett fiatalokat segíteni, támogatni, amennyiben a hitoktatói pályára szeretnének lépni, hiszen nagyon fontos a tanult, képzett utánpótlás ezen a területen is. Ugyanakkor folyamatos továbbképzéseket szervezünk a már végzett hitoktatók részére, melyekből szakmailag is tudnak épülni, és ahol lehetőségük adódik a mindennapi gyakorlati tapasztalataik kicserélésére is. Az új szerepkört izgalommal telve és kíváncsian is várom, ugyanakkor nem félve. A régebbi egyházmegyei munkám, a plébániák bérmálások alkalmával történő látogatása és a továbbképzések mind olyan alkalmak voltak, ahol a plébániák sok-sok hitoktatóját személyesen megismertem. Éppen ezért sem mint tanfelügyelő fogok ezekre a helyekre látogatni, hanem azt szeretném, ha jó ismerősként, vagy akár barátként érkezhetnék hozzájuk. Ezért sincs bennem félelem az új szerepkörtől, csupán izgalommal teli várakozás.

© Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet / Papp Erika