2013. március 13. azért különleges dátum, mert öt évvel ezelőtt szállt fel az a bizonyos fehér füst a Vatikán megfelelő kéményéből, amely jelezni hivatott a tényt: van pápánk.
Öt éve
Öt esztendővel ezelőtt 2013. február 28. estével zárta le XVI. Benedek pápa hivatali szolgálatát. Az egész világot, különösen a katolikusokat megdöbbentette ez a lépés. Bár Benedek pápa népszerűsége elmaradt elődje, az azóta szentté avatott, lengyel pápa, II. János Pálé mögött. Bár működésének néhány balszerencsés döntését és kijelentését a botránymédia ellenére, s még inkább az egész katolikus egyház ellenére fordította, összességében mély és általános tiszteletnek örvendett, akinek emberi nagyságát csak egyértelműbben demonstrálta gyöngeségének beismerése a pápai szolgálat további ellátására.
A lemondást követően azonnal megindultak az érthető találgatások. Mintha az egész világon hirtelen újra gyakorlattá vált volna az egykori kommunista rendszer sajtójára vonatkozó sorok között olvasás gyakorlata. Benedek pápa egyértelműen nyilatkozott, ám számos kommentátor éppen szavait nem akarta látni és elfogadni, helyette kitalált tényekkel lovagolták meg a világszenzációt. “A pápa kényszerből cselekedett”, “a pápa el akarta kerülni a lebukást” és hasonló lájkvadász badarságok voltak olvashatók…
A tény azonban tény maradt, miszerint mintegy 700 esztendőt követően először a római pápa lemondott szolgálatáról: “Declaro me ministerio Episcopi Romae renuntiare”. (Kinyilvánítom a Róma püspöke szolgálatról való lemondásomat.) E latinul megfogalmazott kijelentés azt jelentette: XVI. Benedek pápa többé nem pápa, nem Róma püspöke. Ezzel vált lehetségessé, hogy a római katolikus egyház új pápát válasszon.
Öt év óta
Az egyházjogászok és a katolikus hívek számára is kérdéses volt, talán valamelyest kérdéses is maradt, a lemondott pápa egyházi státusa. Ő maga eredetileg azt tervezte, hogy csöndben, imádsággal szolgálja tovább a katolikus egyházat. A lemondást követően Frederico Lombardi vatikáni szóvivő révén kijelentette, hogy Joseph Ratzinger bíboros hivatalos státusa pápai szolgálatáról való lemondását követően “nyugalmazott pápa”, akinek hivatalos megszólítása továbbra is “őszentsége”. A nyugalmazott pápa a Vatikánban kapott elhelyezést, továbbra is viseli a fehér reverendát, s néhány hónappal lemondása után különböző nyilvános szereplést is vállalt. A tervezett csöndet és imádságot viszonylag aktív nyugdíjas élet váltotta fel, amely újra és újra alapot adott különböző spekulációknak, s annak a félrevezető tárgyalásmódnak, miszerint a lemondott pápa teljes értékű pápa maradt, az új pápa valamiféle összeesküvés alapján csak bitorolja a pápa trónt. Az emberi butaságért és arroganciáért természetesen nem tehető felelőssé a nyugalmazott pápa. Ám legutóbbi nyilatkozata mintha azt sejtetné, hogy maga is érezte, valamit mindenképpen szükséges tisztába tenni.
Ferenc pápa
Az olasz La Stampa újságírójának adott minapi nyilatkozatában a nyugalmazott pápa világos és félre nem érthető szavakkal állt ki Ferenc
pápa mellett. Ostobaságnak, puszta előítéletnek nevezte azokat a kijelentéseket, melyek szerint Ferenc nem lenne teológiailag elégségesen képzett, hanem csupán egyszerű plébános lenne. A két pápaság között töretlen a folytonosság, nyilatkozta, nyilvánvalóan utalva mindazokra feltételezésekre és egységbontó beállításokra, melyek Ferenc degradálását elődje kiemelése révén végzik.
A Ferenc pápa teológiájával kapcsolatos állásfoglalás apropóját az adta, hogy teológiáját elemző 11 kötetből álló könyvsorozat jelent meg a napokban, melynek egy tiszteletpéldányát a nyugalmazott pápa is megkapta.
“Ezek a kis kötetek joggal mutatnak rá arra, hogy Ferenc pápa alapos filozófiai és teológiai műveltséggel rendelkező ember, és így segítenek meglátni a két pápaság közötti, minden stílus- és vérmérsékletbeli különbség ellenére meglévő belső folyamatosságot.” A folytonosság tartalma is világos: az irgalom központi jelentősége az Istenről, emberről és a világról való gondolkodásban, amely már Szent II. János Pál időskori műveiben is központi hangsúlyt kapott, s XVI. Benedek Deus caritas est enciklikája is ezt a leglényegesebb teológiai igazságot és alapállást fejtette ki normatív súllyal.
Egy pápa
Egy pápája van a római katolikus egyháznak, Ferenc. Elődjének öt esztendővel ezelőtti lemondását követő aktivitása nem egy másik pápa egyházszolgálata. Tisztességes katolikus sohasem vetemedhet arra, hogy degradáló módon szembeállítsa elődjét a hivatalban lévő pápa szolgálatával. A hatályos kódex így fogalmaz:
“A püspökök testületének feje a római egyház püspöke, akiben tartósan jelen van az a tisztség, amelyet az Úr sajátosan Péternek adott meg, aki az első az apostolok között; ez a tisztség utódaira is átszáll. Ez a püspök Krisztus helytartója és ezen a földön az egész egyház pásztora; tehát hivatalánál fogva a legfőbb, teljes, közvetlen és egyetemes rendes hatalma van az egyházban, és ezt a hatalmát mindig szabadon gyakorolja. (331. kán.)”
Ezt a tisztséget XVI. Benedek pápa öt esztendővel ezelőttig viselte, ma pedig egyedül Ferenc pápa viseli. Az elődje iránti odaadó tisztelet és lelkesedés csak akkor építi az egyházat, ha az semmilyen tekintetben nincs szembeállítva a katolikus egyház egyetlen pápájával.
Forrás: szemlélek.blog
@ Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet