Szent József a kis Jézussal (Szent József-templom, Egyek)
Március 19-e Szent Józsefnek, az egyetemes egyház védőszentjének főünnepe. József nem volt Jézus apja, de apukaként, édesapaként nevelte Jézust. Így ez az ünnep a gyermekeik sorsát meghatározó apák ünnepe is lett.
Lukács evangélista többször Józsefet nevezi Jézus atyjának: József az apa helyén áll Jézus életében. Atyai szerepe abban is megnyilvánult, hogy korabeli szokás szerint ő adott nevet a gyermeknek. József helyzetét Jézussal szemben Isten határozta meg, aki József fiává tette Jézust, amikor Mária méhében megfogant. József és Jézus kapcsolata egyedül Istentől származott. József Jézus számára sokkal több volt, mint egyszerű nevelőapa: az ő közvetítésével lépett kapcsolatba üdvtörténetileg Jézus az Ószövetséggel, mivel róla szállt át az ábrahámi és dávidi örökség. Jézus átvette Józseftől ezt az örökséget, ő lett az ószövetségi üdvrend beteljesedése.
Szent József halála (Eglise Abbatiale, Saint Florent le Vieil, Franciaország)
Amikor a názáreti „ács fia” elkezdi nyilvános működését, az evangélisták nem említik többet Józsefet. Akkor már egyébként valószínűleg nem élt. Ilyen közel lévén a Megváltóhoz, csendben élte le életét, „hallgató szentként” nem hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet. A hagyomány úgy tartja, hogy hűségéért és „hallgatásáért” cserébe a legnagyobb ajándékot kapta: halálánál jelen volt Jézus és Mária. Egyetlen ember sem halt meg olyan szépen, hogy szemei előtt voltak Isten és az Ő anyja.
József az igazi férfit testesíti meg, aki győzedelmeskedik a lélek sötét éjszakáján, legyőzve gyengeségeit és kétségeit. Szent József ezért nemcsak az utolsó pátriárka volt, hanem az első igazi férfi is, mert megmutatta, hogy az igazi hatalmat és tekintélyt nem az erős és kemény szavak jelentik, hanem az önfeláldozás és a szolgálat, a szeretet és a felelősség.
Ferenc pápa úgy fogalmaz, hogy Szent József a csöndes engedelmesség embere, aki magára vette az apaság terhét, mely nem tőle, hanem az Atyától származott. Végigvitte az apaságot minden velejárójával együtt: nemcsak támogatta Máriát és a kisdedet, hanem fölnevelte a gyermeket, mesterségre tanította – elkísérte az érett felnőtt korig. Mindezt egyetlen szó nélkül. Az evangéliumban József egyetlen szót sem szól. A hallgatás, a csöndes engedelmesség embere ő. Vállalja az apaságot és a misztériumot, azt mondják, hogy az Atya árnyéka: az Atyaisten árnyéka. És ha az ember Jézus megtanulta azt mondani az Atyjának, akit Istenként ismert, hogy „apa”, akkor azt József tanúságtételén keresztül tanulta meg. Ő az az ember, aki megőriz, növeszt, előrevisz minden apaságot és minden misztériumot, de nem tart meg belőle magának semmit. Ő a nagy József, akire Istennek szüksége van ahhoz, hogy előrevigye a nép hazavezetésének misztériumát az új teremtés felé.
A gondok, az aggodalmak közepette, életünk sötét időszakaiban tanuljunk Szent Józseftől, aki tudja, hogyan kell a „sötétben járni”, „hogyan kell meghallgatni Isten hangját”, „hogyan lehet csöndben előre haladni”.
Forrás: Vatikáni Rádió, Magyar Katolikus Lexikon
@ Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet