A Katolikus Egyházban minden évben a húsvétot követő negyedik vasárnapot Jó Pásztor vasárnapjának nevezik, amely egyben a hivatások világnapja is. Ez a nap 2018-ban április 22-re esik, amikor a szentmiséken világszerte papjainkért és új papi hivatásokért, valamint a szerzetesekért imádkozunk.
Köztudomású, hogy a nyugati világban egyre csökken a papok és szerzetesek száma, így az elöregedő papságra egyre több és súlyosabb teher nehezedik. A jelenségnek számos oka van: a szekularizált, Isten nélküli, vallás- és egyházellenes társadalmi környezet; a családok szétesése következtében a gyermekek vallásos nevelésének hiánya; a gyermekvállalás fokozódó elutasítása.
E jórészt szociológiai tényezők mellett alapvető gondot jelent a papi önazonosság válsága is. Sok pap már csupán funkcionáriusnak tekinti magát, kedv és öröm nélkül hordozza az apostoli munkával járó terheket, mert hiányzik a Krisztus segítségébe vetett bizalom és az áldozatos, az emberek üdvösségéért munkálkodó szeretet. Az ilyen, öröm nélküli papi élet nem lehet vonzó a fiatalok számára. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a papi és a szerzetesi hivatások eredeténél – az isteni kegyelem működésén túl – a legtöbb esetben mindig van a háttérben egy találkozás egy hivatásában boldog pappal vagy szerzetessel.
Ferenc pápa egy, a papsághoz intézett korábbi beszédében így szólt a papi hivatásról: „Csak az örvendező és örömet sugárzó papi élet lehet vonzó az útjukat kereső fiatalok számára. Azt kérem az Úr Jézustól, hogy sok fiatallal fedeztesse fel a szív izzó buzgalmát, amely felszítja az öröm lángját, mihelyt a fiatal boldog merészséggel, készségesen válaszol hívására” – kérte fohászában a Szentatya.
A lelkipásztorok jézusi jóságának ismertetőjegyeit dr. Török Csaba atya, egyetemi tanár gyűjtötte egybe:
„Életadás – egyfelől a jó pásztori szolgálat révén a juhok életének bőségre juttatása, másfelől az élet feláldozása értük. Ismeret – nem egyszerűen annak tudása, ki tartozik a nyájhoz, és ki nem, hanem valódi, mély és belső ismeret, ahogyan azt másutt, ugyancsak Jánosnál olvassuk: Jézus „tudta jól, hogy mi lakik az emberben”. Nyitottság – a más akolból való juhok gondolata alapvetően a zsidóságon túl a pogányokhoz is intézett meghívást tartalmazza, ugyanakkor eszünkbe juttatja, hogy a világban, az egyházi lét látható keretein túl is folyton előttünk jár Jézus. Egység – az „egy akol és egy pásztor” gondolatában nem csupán arról van szó, hogy Jézusban többé nincs zsidó és nincs pogány, hanem valami jóval többről, arról az éltető és életadó egységről, amelyet az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus a szőlőtőke és a szőlővesszők hasonlatával ír le. Így értjük meg Jézushoz való viszonyunk csodálatos voltát, de annak fontosságát is, hogy ezt a napot a jó pásztorokért való imádságnak szenteljük.”
Forrás: MKPK Sajtószolgálata és az Új Ember nyomán
@ Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet