A középkorban 14 őskeresztény vértanú tisztelete alakult ki, akikről a hagyomány úgy tudja, hogy haláluk előtt különleges kegyelmet és ígéretet kaptak Istentől bajba került felebarátaik megsegítésére. Közéjük tartozik a február 3-án ünnepelt Szent Balázs püspök is, akinek a balázsáldás szertartásában kérjük közbenjárását.
Szent Balázs örmény születésű volt, és olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Szebaszte hívő népe püspökké választotta. Balázs erre a Szentlélek indítását követve visszavonult egy hegyi barlangba, innen vezette imádkozva, tanácsokat osztva és gyógyítva a rábízott közösséget.
A keresztényüldözés idején 316 táján Balázs püspököt is elfogták és a pogány uralkodó elé hurcolták. Amerre vitték, a keresztények eléje állították betegeiket, és azok Balázs áldására meggyógyultak. Mivel a pogány prefektus nem tudta megtörni Balázs állhatatosságát, halálra ítélte. Többféle módon próbálta kioltani az életét, végül lefejeztette.
A legenda szerint egy napon rémült anya sietett Szent Balázshoz, mert fia egy torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút (egy másik változat szerint eltávolította a szálkát), és így megmentette a haláltól.
Balázsáldás a Szent György-templomban 2018-ban
A hívők emlékezete szerint Balázs püspök közvetlenül halála előtt ígéretet kapott Istentől, hogy mindazok, akik testi vagy lelki bajaikban, főleg torokfájásban az ő közbenjárását kérik, biztos meghallgatást remélhetnek. Tisztelete nyomán a félkör alakra formált vagy András-kereszt alakban összeillesztett két gyertyával történő balázsáldás szertartása a XVI. században alakult ki.
Forrás: Diós István – A szentek élete
© Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet / PE