Örömünnepet ült a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye június 22-én, a debreceni Szent Anna-székesegyházban. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök áldozópappá szentelte Sziklai Dávid diakónust és szerpappá Máté Péter és Szidor János akolitusokat.
„Sok áldozat, imádság áll a hivatások mögött, amelyet még több áldozat és reméljük, ezzel együtt még több imádság követ majd. Segítse Isten a szentelendőket és a felszentelteket is, hogy hűségesen, Isten iránti engedelmességgel végezzék szolgálatukat, Isten országa építésében a lelkek javára.” — Palánki Ferenc megyéspüspök gondolataival kezdődött el a pap- és diakónusszentelési szentmise, amelyen Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök, az egyházmegye papsága, hívei, a szentelendők családtagjai, rokonai, barátai is részt vettek.
Az igeliturgiában elhangzó evangélium után kezdődött el a felemelő szentelési szertartás, amelynek első mozzanatában Felföldi László helynök atya szólította a jelölteket, tanúsítva a főpásztor előtt felkészültségüket és a szent szolgálatra való alkalmasságukat. A szeminárium elöljárósága éveken keresztül nevelte, formálta a fiatalokat és segítette őket a lelki és szellemi előrehaladásban.
Ezután következtek a főpásztor intelmei. Palánki Ferenc megyéspüspök tanításában a szentelendőkhöz szólt. Kifejtette, a szolgálathoz szükséges erő Istentől van, hiszen Ő maga az erőforrás, kegyelme tesz képessé bennünket arra, hogy örömmel és szabadon szolgáljunk Neki. Jézus Krisztus azért jött, hogy új és örök szövetséget kössön velünk. Kereszthalála és feltámadása előtt nem a kivégzésére gondolt, vagy arra, hogy mi lesz vele, ha az emberek közé megy, hanem arra, mi lesz velük, ha nem megy közéjük. Így foghatjuk fel a papi hivatást is — hangsúlyozta a főpásztor. Nem kell félni attól, hogy mi lesz, ha odaadjuk életünket mások és Isten szolgálatába, ha elköteleződünk valaki mellett. Ti a szentelési oltár előtt a létetekkel tesztek tanúságot arról, hogy azon gondolkodtatok, mi lesz az emberekkel, ha nem vállaljátok hivatásotokat, ha nem szolgáljátok őket, nem építitek közöttük Isten országát -szólt a szentelendő fiatalokhoz a főpásztor. Ez az igazi szeretet.
Jézus azért jött, hogy megtanítson bennünket szeretni. Erre a szeretetre kell válaszolnunk azzal, hogy igent mondunk hivatásunkra — fogalmazott a főpásztor, majd folytatta, Ő erőt adott, hogy mindent elviseljetek, ami ezután következik, bármi is legyen az. Majd a püspök atya egy súlyos beteg paptestvére szavait idézte, aki azt mondta, hivatását nem kényszernek fogja fel. Aki kényszer alatt él, az nem boldog, de akit nem befolyásolnak a körülmények, események, az már eljutott a lelki szabadságra, és boldogságban él. Vállaljátok tehát a keresztet, az önmegtagadást a Krisztustól tanult szeretetben, az új és örök szövetségben.
Szépen fogalmaz a magyar nyelv, amikor a szövetségről beszél. A szövet egybe van szőve, mint Krisztus varratlan köntöse, amit csak tépni lehet, mert ez eredendő módon egy. Így köt velünk Jézus szövetséget, és az új és örök szövetsége kenyerével és kelyhével táplál bennünket. Segít, hogy megtanuljunk imádkozni, ami az Istennel való kapcsolat erősítéséből áll, hogy az erőtlenségünkbe beengedjük az isteni erőt.
Kedves szentelendők! Sok erőt kaphatunk az imádságból, Jézussal való szövetségből, amely új és örök szövetség megjelenik minden szentmisében az oltáron, bárhol vagyunk, bármilyen nehéz is. Ha csak egyetlen lelket tudunk is megnyerni és bevonni az Istennel való szövetségbe, már nem éltünk hiába. Rátok vár a lelkek sokasága, és mindazok, akikkel találkoztok, akiket rátok bíz az Egyház, az Isten kegyelme — fejezte be homíliáját Palánki Ferenc megyéspüspök.
A szentelési szertartás következő mozzanataként a főpásztor imára hívó felszólítása után a mindenszentek litániáját térdelve énekelték a jelenlévők, kérve a szentek közösségét, imádkozzanak azért, hogy ezt a jó elhatározást megvalósítsák papi életükben. A jelöltek arcra borultak az oltár előtt, annak jeléül, hogy meghalnak a világnak és ezután csak az Istennek akarnak élni.
Ezt követte az egyházi rend szentségének lényegi része, a kézrátétel és a felszentelő ima. Az Egyházban a szent rendeket mindig kézrátétellel adták át. Ezt tanúsítja a Szentírás is, ahol láthatjuk, hogy az apostolok a Krisztustól kapott lelki hatalmat és küldetést így adták tovább. Megrendítő dolog arra gondolnunk, hogy a szentelő kézrátételek sorában a legelső helyen valamelyik apostol áll.
Az újonnan felszentelt Máté Péter és Szidor János diakónusokat liturgikus ruhába öltöztették, amelyeket a diakónusi szolgálatban viselnek majd. A stólát, a papi hatalom szimbólumát, még csak az egyik vállon átvetve viselhetik, jelezvén, hogy a papi szolgálat teljességét még nem nyerték el. A liturgikus szolgálat közül a keresztelés, esketés, áldoztatás, igehirdetés, temetés lehet a feladatuk. Majd a diakónusok a püspök elé térdelve átvették az egyház nagy kincsét az evangéliumos könyvet, jelezvén, hogy ezentúl feladatuk lesz az Örömhír felolvasása.
A diakónusszentelés után az áldozópap szentelése következett. A püspök atya közös imádságra szólította fel a híveket, majd Sziklai Dávid jelölt a főpásztor elé járult, aki kézrátételével és imádságával a papság szentségében részesítette őt. Ezután a jelenlévő papok is a szentelendő fejére tették a kezüket, kifejezve, hogy küldetését a közösségükben fogja végezni. Megható pillanat volt ez, hiszen ők a tanárai, lelkiatyái, hitoktatói, barátai, akik imádságaikkal, tanácsaikkal és áldozatos szeretetükkel kísérték őt a szentelési oltárhoz.
Dávid atyát ezután beöltöztették a liturgikus ruhába, amelyet a szentmise bemutatása közben visel majd.
Ezt követte a krizmával való megkenés pillanata. Az olaj Isten áldásának és erejének szimbóluma, amelyet a püspök a nagycsütörtöki szentmise keretében áldott meg. Már az Ószövetségben is így kenték fel a királyokat, prófétákat, papokat, egyszóval az Isten által kiválasztott embereket. A különös lefoglaltság szimbóluma ez.
A felszentelt megkapta a főpásztortól a nép áldozati adományát, a kenyeret és a bort is, amelyből Krisztus teste és vére lesz, hogy mostantól kezdve naponta mutassa be a vérontás nélküli áldozatot az anyaszentegyházért és az egész világ üdvösségéért.
A szentelési szertartás utolsó mozzanatában a püspök atya békecsókot váltott az újonnan felszentelttel, majd Sziklai Dávid atyával együtt mutatta be Krisztus legszentebb áldozatát, a szentmisét.
Forrás, fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye / Kovács Ágnes
© Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet