Országszerte tartanak a katekumen foglalkozások a katolikus plébániákon, melyekre folyamatosan várják azoknak a 14. életévüket betöltött fiataloknak és felnőtteknek jelentkezését, akik mélyítenék hitbéli tudásukat, szeretnék jobban megismerni az Egyház tanítását és szeretnének szentségekhez járulni (keresztség, szentáldozás, bérmálás).
A katekumenátus a felnőttkorban megtért, vagy az Egyháztól eltávolodott és oda visszatérni vágyó fiatalok és felnőttek bevezetésének módja az Egyházba. Mindazokhoz szól, akik keresik a hitet, többet szeretnének megtudni Istenről, kíváncsiak a keresztények életmódjára és be akarnak kapcsolódni a keresztény közösségek életébe.
Mert úszni tanulni nem lehet a medence partján. Meg kell mártózni a medence vízében, tenni néhány tempót. Így van ez az Egyházzal ismerkedő útkeresőknek is: próbát kell tegyenek, hogy érett döntést tudjanak hozni. A katekumenátus az Egyház hivatalos intézménye a kereső emberek kísérésére. Olyan szeretetközösség, ahol a megtérő megismerkedhet Jézus Krisztussal. A döntés hosszú utat megtéve bontakozik ki, melynek során a katekumen részleteiben megismeri a hitet, s annak szellemében elkezdi gondolkodásának és magatartásának megformálását. Az Egyház ajtaján pedig kopogtatnak a keresők, hiszen felnőttek azok a generációk, akiknek soha sem volt kapcsolatuk az Egyházzal. Ha bennük a Jóisten valamit megérint, akkor keresni kezdenek és zörgetnek a kapun.
A bérmálás szentségéhez járuló katekumen a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban
A katekumenátus első időszaka az evangelizációnak a szeretet dialógusa. Ekkor kell feltárulni a szíveknek és kialakulnia a bizalom légkörének. Az érdeklődő a befogadó szereteten keresztül tapasztalja meg, hogy Isten szereti őt, odafigyel rá, érdeklődik iránta. Ha megnyílik a szív, felszínre jöhetnek a vágyak. Csak a szomjas ember akar inni, csak ő akar eljutni a forráshoz és csak ő nyilatkoztathatja ki és döntheti el, hogy el akar indulni Krisztus követésének az útján.
„Követni akarom Krisztust” – ez az elhatározás döntések sorozatát indítja el. Vannak kiemelt döntéspontok, melyeket az Egyház egy-egy rítusban ünnepel meg. Az első ilyen a befogadás rítusa. Megállunk és megünnepeljük a meghozott döntést. Az ünnep erőt ad az út folytatásához és majd ekkor lép be az érdeklődő a tényleges katekumenátus szakaszába, és innen kezdve egyre intenzívebb tanulási folyamaton megy keresztül, amely során megismeri az Egyház tanítását, hogy egyre mélyebben elköteleződjön Isten iránt. Majd a döntés a szentségek vételében realizálódik az életében.
Az útkeresés lényegéhez tartozik, hogy a keresőt befogadó csoport fogadja, és nem egy ember. Nem a plébános, aki egyszemélyben kíséri a katekumen útját. Ugyanakkor minden katekumenátus csoportban kulcsember a plébános. A helyi egyházi közösség vezetőjeként ő tudja elindítani a folyamatot. Összehívja a befogadó csoportot, és segíti felkészülését az érdeklődő fogadására, kíséretére a beavatás útján. A plébános nélkülözhetetlen.
A csoportnak nagy türelemmel kell a katekument segíteni, hogy Krisztus értékrendjével találkozzon, és Krisztus szeretetének értékét meglássa. Nem vághatjuk oda a más értékrenddel élőnek, hogy az, ami neki fontos, keresztény szempontból értéktelen, de törekednünk kell arra, hogy abban viszont megerősítsük, ami benne valóban érték. A ma kultúrája összetett, semmiképpen nem ítélhető el egészében. Lássuk meg jelen kultúránk értékeit és segítsünk azokat Krisztushoz, az értékek forrásához kötni.
ELI – Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet
Az írás a Magyar Kurír cikke felhasználásával készült.