Ferenc pápa egy évvel ezelőtt hirdette meg az ifjúságról szóló püspöki szinódust, amelyet idén ősszel rendeznek Rómában. A szinóduson a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát (MKPK) Palánki Ferenc, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke, a Püspöki Kar Ifjúsági Bizottságának elnöke képviseli, akit a Magyar Kurír kérdezett az előkészületekről.
– A felkészülés már hónapokkal ezelőtt megkezdődött. Az MKPK Ifjúsági Bizottsága kezdeményezésére megnyílt a szia.katolikus.hu honlap, amelyen tavaly november óta már magyarul is elérhető a Vatikán által közreadott átfogó ifjúsági felmérés kérdőíve. A kérdések személyesek, a válaszadás során valamiképpen önmagát, jelenlegi helyzetét is megismeri a fiatal. Természetesen a hitéletre vonatkozó kérdések is előkerülnek. Például a következő: „Istenre gondolva milyen szavak jutnak eszedbe?”. Mik voltak a fiatalok válaszai és mi püspök úr személyes tapasztalata a saját életében?
– A válaszok nagy részében a hívő fiatalok számára Istenhez a szeretet, a megváltás, az élet, az igazság, a boldogság és a szabadság fogalma kötődik, de sokan az atyaságra gondolnak. A személyes tapasztalatomról annyit, hogy katolikus családban nőttem fel, és mindig is hittem Istenben, de istenkapcsolatom alapja mindmáig az a huszonegy éves koromban átélt lelkigyakorlat, az a megtapasztalás, amikor éreztem Isten jelenlétét. Attól kezdve már nem abban hiszek, hogy van Isten, hanem hogy jelen van. Éreztem, hogy szeretve vagyok, feltétel nélkül. Ettől fogva tudtam, hogyha Isten ennyire szeret engem, válaszolnom kell neki, és ezt az élményt mindenkivel meg kell osztanom. S ezt nem lehet másként, csak papként. Ekkor dőlt el, ekkor mondtam ki: ha Isten ennyire szeret, ezt a szeretetet nem tarthatom meg magamnak. Ez a hivatásom alapja is.
– Egy másik kérdés: „Fel tudna idézni röviden egy olyan helyzetet, amelyet pozitív példának tart arra, ahogyan az Egyház segíteni tudja a fiatalokat az életüket értékessé, teljessé tevő döntéseikben?” Hogyan tud ma az Egyház a fiatalok mellé állni?
– A legjelentősebb számban a személyes találkozások fordultak elő a fiatalok válaszaiban. A papokkal, szerzetesekkel való személyes találkozások, a lelkivezetés, a szentgyónások – vagy akár egy baráti, kötetlen találkozás – alkalmával tapasztalt elfogadás, meghallgatás, irgalom megtapasztalása meghatározó a fiatalok életében. A közösségi alkalmakon megélt személyes találkozások szintén életre szóló útravalót adhatnak egy-egy fiatalnak. Az elfogadottság tapasztalata kapukat nyit meg bennük az Egyház és Isten felé. Hasonló gyakorisággal említették meg a pozitív közösségi tapasztalatokat, amelyeket egyrészt az egyházközségek, a lelkiségi mozgalmak ifjúsági közösségeiben, másrészt közösségi programokon (táborok, imaestek, lelkigyakorlatok, zarándoklatok, ifjúsági találkozók) vagy akár a házasságkötésre való felkészülés alkalmával éltek meg.
A szerzetesrendek, lelkiségi mozgalmak jelenlétét az Egyházban sokan pozitív tapasztalatként jelölték meg: számos fiatal kapott segítséget szerzetesektől, lelkiségi mozgalmak elkötelezettjeitől, vagy szerzett életre szóló közösségi tapasztalatot ebben a közegben.
Sok válaszadó említette pozitív tapasztalatként a katolikus/keresztény neveltetést – ide értve a családban vagy akár az egyházi iskolákban kapott vallásos nevelést. Ez sokuk számára pozitív és útra indító tapasztalat volt. Számosan említették a meghatározó, hiteles személyekkel való találkozások és a tanúságtételek fontosságát. A hitelesség kulcsfogalom a fiatalok számára.
Gyakran említették a válaszadók a hivatáskeresésben kapott segítséget mint pozitív tapasztalatot az Egyházzal kapcsolatban: akár a papi vagy a szerzetesi, akár a családos hivatást választották, fontos volt számukra megtapasztalni a mellettük állást a személyesség vagy az ezzel kapcsolatos programok, kurzusok terén.
Az önismerettel, döntéshozással, életvezetéssel kapcsolatos kurzusokat szintén számosan említették. A válaszok alapján a fiatalok számára fontos, hogy „helyzetbe hozzuk őket”: az önkéntesség számos válaszadó számára jelentett új kapcsolódási lehetőséget az Egyházhoz, amelyben megtapasztalta, hogy bíznak benne, mernek feladatot bízni rá. A helyi, egyházközségi programokban való segítségnyújtástól az országos önkéntesprogramokban való részvételig minden szint képviselve volt a válaszokban. A hitre ébredők számára a katekumenátusban szerzett tapasztalatok is meghatározóak voltak, ezt számosan említették.
– Fiatalok, hit, hivatástisztázás – ez a három kulcsszó áll az ifjúsággal foglalkozó püspöki szinódus munkájának középpontjában. Önmagukban is nagy témákról van szó. Nézzük az elsőt. Milyen korosztályt értsünk „fiatalok” alatt?
– A szinódus szóhasználatában a fiatalok csoportja alatt a tizenhat és huszonkilenc év közöttieket kell értenünk. Ez szűk másfél évtized korkülönbséget jelent a legfiatalabbak és a legidősebbek között, mégis látnunk kell: nagyon komplex és korántsem homogén csoportról beszélünk – s ehhez nem kell tekintetbe vennünk a Föld egyes kultúrái közötti különbségeket sem: néhány év eltéréssel már egy (keresztény) középiskolán belül is más-más nyelvet beszélnek a fiatalok, a generációs rés már köztük is egyre élesebb valósággá válik.
– Sok szó esik napjainkban a kommunikációs és a generációs szakadék miatt nehezen megközelíthető fiatalokról. Püspök úr meglátása szerint milyen utak, evangelizációs eszközök, „módszerek” vezethetik el ehhez a korosztályhoz a pasztorációban tevékeny egyháziakat?
– Folyamatosan keressük az új eszközöket, módszereket, és a már bejáratott utakat is ajánljuk. Nagyon fontos azoknak a szerzetesrendeknek a szolgálata, amelyek évszázadok óta a fiatalok nevelésével foglalkoznak, például a piaristák, a szaléziak és mások. Korunkban gyümölcsözőek az ifjúsági vezetőképzők, a különböző lelkiségi mozgalmak tapasztalatai, például az Antióchia, a Cor-hétvége az Alpha-kurzus. Sok fiatal igényli a személyes kísérést. Kérik, hogy az Egyház álljon rendelkezésre a fiatalok kérdéseinek megválaszolásában. De szükségesek a korszerű nyelvezetet használó katekézisek (Youcat, YC-bérmakönyv stb.) és a szociális érzékenyítés (72 óra) is. Nagyon sok fiatal a virtuális világban, a közösségi média területein tölt sok időt, ezért nekünk is jelen kell lennünk ebben a térben. Ugyanakkor az életünk nem a virtuális világban folyik, ezért segítenünk kell őket a valós élethelyzetek felmérésében, jó döntések meghozatalában, a hivatásuk megtalálásában, értékes, valóságos emberi kapcsolatok építésében.
– A hit, pontosabban a megélt hit követendő példa lehet sokak számára. Az érdeklődő, a világra nyitott fiatal ugyanakkor a hit pluralizmusával is találkozik. Választhat a vallások között, és keresi az őt egzisztenciálisan is megragadó valóságokat, s a modern tudomány (genetika, robottechnológia) újdonságai, új útjai is felvetnek vallási jellegű kérdéseket. Püspök úr szerint mennyire készült fel minderre az Egyház, s hogyan társulhat a fiatalok igazságkereséséhez?
– Feltétlenül őszintén, hitelesen és felkészülten kell beszélnünk, sőt beszélgetnünk a fiatalokkal ezekről a kérdésekről. Hiteles tanúságtevők lehetnek az adott szakterület hívő szakemberei is, akikkel párbeszédet folytathatnak a fiatalok például az egyes technológiák morális aspektusairól. A szinódusi kérdőívre adott válaszokból kiderül: a fiatalok hálásak például a test teológiája kurzusokért, azért, ha az Egyház világosan, szakemberek segítségével (is) beszél az életüknek erről a rendkívül fontos területéről. Így tudjuk felhívni a fiatalok figyelmét személyes szabadságuk helyes megélésére, egyéni felelősségükre.
– A szinódus harmadik témaköre a hivatástisztázás lesz. Püspök úr hogyan látja, miért került napirendre ez a téma?
– Az ifjúkor a nagy döntések – a nagy kérdések, s egyben a nagy válaszok – ideje. A hivatásbarát kultúra építése életállapottól függetlenül mindannyiunk feladata. Ferenc pápa így beszél erről: „Minden hivatás – bár sokféle útja létezik – azt kéri, hogy lépjünk ki önmagunkból, hogy létünk középpontjába Krisztust és az evangéliumot tegyük. Akár a házas életben, akár a szerzetesi és papi életben felül kell múlni azokat a gondolkodás- és cselekvésmódokat, amelyek nincsenek összhangban Isten akaratával. Ez a »kilépés« (kivonulás) az Úr imádásához és a testvérekben való szolgálatához vezet el minket.” Ezek szerint, amikor hivatástisztázásról beszélünk, akkor nemcsak a papi és szerzetesi hivatásra, hanem a házasságra és minden egyéb élethivatásra is gondolunk. Minden keresztény meghívott, s ahogyan meghívottságát megéli, az egyben meghívás mások számára. Az ifjúság a nagy elbizonytalanodás és a szorongás időszaka is, ezért fontos, hogy ilyen szempontból is segítsük a fiatalokat ebben a nehéz életszakaszban.
– Püspök úr hogyan, milyen gondolatokkal készül az ifjúsági szinódusra?
– Ami a legfontosabb: mindennap imádkozom a szinódus sikeréért. Emellett a fiatalokat foglalkoztató sok kérdés fogalmazódik meg bennem, melyekre szeretnék válaszokat kapni a szinóduson. Ilyenek: a jövőkép hiánya, az anyagi bizonytalanság és az ebből (is) fakadó elvándorlás, az egzisztenciális problémák, a hivatásválasztás vagy az elköteleződés nehézségei. Kik tudnak segíteni nekik, milyen összefogással lehet segíteni nekik? Fontos kérdés az is, hogy a megkeresztelt fiatalok miért hagyják el a hitüket, miként lehetne az örök, igazi értékekre irányítani a figyelmüket. Hogyan lehet a vallásukat gyakorló fiatalokat bevonni a misszióba? Ifjúsági hittanon, összejöveteleken mindig így köszöntünk egymásnak a fiatalokkal: „Legyetek jók és vidámak, mert örömre vagyunk teremtve!” Isten mindenkinek ezt mondja: „Te vagy az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!” Ezt az örömhírt kell eljuttatnunk mindenkihez, a közlés modern módjait pedig megkeresnünk.
Forrás, fotó: Magyar Kurír