Meghitt, közös karácsonyi szeretetvendégséggel zárták az évet a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának beteglátogatói 2019. december 19-én a szolgálat debreceni irodájában. A 2019. május 1-én indult szolgálat munkatársai mozgalmas napokat zártak az ünnepi alkalmon, melynek vendége volt Felföldi László helynök atya, aki a szolgálat létrehozásáról, működéséről, jövőre vonatkozó terveiről nyilatkozott Geréné Sárga Monikának, aki maga is beteglátogatóként tevékenykedik a Kórházlelkészi Szolgálatban.
Az állam lehetőséget adott, hogy egyházmegyénk is megalapítsa a Kórházlelkészi Szolgálatot. Milyen feladatot kapott ezzel a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye?
Az Egyháznak, a keresztény közösségnek mindig is feladata volt közel menni a betegekhez, a szegényekhez. Ezzel születhetett meg a valós betegellátás, a betegek szolgálata. A személyes jelenlét az, amit a beteglátogatók meg tudnak adni. Ez mindennél több és gazdagabb, ehhez tudunk mi papok kapcsolódni a szentségi gazdagsággal, a szentségi megerősítéssel. Ezért nagyon örültem a lehetőségnek. Az első pillanatban azt mondtam, éljünk vele, de nagyon jól, és nagyon okosan. Most már látom, hogy gyönyörűen működik a szolgálat.
Hol foglal helyet az Egyház életében a szolgálat munkája?
Az Egyháznak, mint egy csiszolt gyémántnak nagyon sok felülete van. Ezzel a sok felülettel kell jelen lenni az emberek, a családok, a közösségek életében. Egyiket sem szabad a másik elé helyezni, mert mind rendkívül fontos. Ha azt mondom, hogy az egyházi pasztorációnak legfontosabb része a családpasztoráció, akkor a betegek szolgálata egyben a családok szolgálata, hisz minden beteg egy családhoz kapcsolódik és tartozik. Ezért gondolom, hogy minél csiszoltabb minden felület, annál gazdagabb és értékesebb a gyémánt, tehát az egész egyházi közösség. Az ifjúsági pasztoráció, a ministránsok, a családok, a nyugdíjas klubok, a közösségek, a betegek szolgálata mind-mind rendkívül fontos.
Milyen elvárások vannak a szolgálatban dolgozó civilek, és milyen a papi munkatársak irányában?
A világi munkatársak szolgálatában nagyon komoly krízist és feszültséget okoz az időhiány. Ugyanakkor időt kell adnunk a betegnek. Odaülni az ágya mellé, elbeszélgetni, jelen lenni, és mindent megtenni, hogy ez a beszélgetés az ő szenvedő sorsukat, lelküket a Krisztusi találkozás felé vigye. Ott kap igazi békét, vigaszt, és erőt. Az fogja az életét rendezni. Ezért nagyon fontos, hogy megélje az emberi találkozást, és megélhesse, hogy már képes Krisztussal is találkozni. A papi szolgálatban nagyon fontos a szentségi jelenlét, hogy a szentségekkel megerősítsék a betegeket. Szentáldozás, szentgyónás, betegek szentsége, a halálra való fölkészítés. Azért nagyon jó, ha a beteglátogatók előkészítik ezt a találkozást, mert így sokkal teljesebb találkozás jön létre a lelkipásztor és a beteg között.
Hogyan látja a szolgálat jövőjét?
A mai napon a beteglátogatókkal folytatott beszélgetéseken keresztül látom, milyen gyönyörű történetek születnek a kórházakban. Látom, ahogy megerősödnek a látogatók, és biztos vagyok benne, hogy nagyon szép jövő áll előttünk, amelyre nagyon kell vigyázni, hogy folyamatosan bővüljön, tökéletesedjen, gazdagodjon. Lelkileg frissüljön, ne fáradjunk bele. Ez a vezetők dolga, hogy mindig jó irányba haladjon az építkezés.
Bővülhet-e a jövőben szolgálat létszáma?
Mindenképpen. Először az alapvezetőket kell megerősíteni, ez a legelső lépés. Majd jöhet a következő, ami talán ettől is sokkal nehezebb lesz. Önkénteseket kell bevonni a feladatba. Bevezetni, megtanítani, segíteni, képezni őket. Ez már a jövő. Nem a tökéletes teljesség, de látjuk, hogy egy beteglátogató kevés ágyhoz tud eljutni. Látjuk azt is, hogy nagyon sok beteg igényli ezt a szeretetet.
Karácsony közeledtével milyen segítő gondolatokat üzen azoknak a betegeknek, dolgozóknak, magányosoknak, akik nem tölthetik otthonaikban a szeretteikkel az ünnepeket?
A legnehezebb mindig a munkával, vagy a szenvedésben töltött időben megélni az ünnepeket, megélni a szeretet-találkozást. A perc és a pillanat azonban minden élethelyzetben adott: akár leülve egy kicsit azért, mert ünnep van, és töltekezzen a szívem. A betegágyon, a szenvedőnek pedig ott van, amit csak én tudok felajánlani. Abban kell megtalálni az isteni és emberi szeretetnek a támogatását és erejét azért, hogy gazdagodjon a szívem, és általa tudjak tovább menni.
Geréné Sárga Monika
beteglátogató
© Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet