Szakmai tanévnyitóra gyűltek össze a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hitoktatói 2019. augusztus 29-én Nyíregyházán, augusztus 30-án pedig Debrecenben. A tanévindítón a Szentháromság mindennapi életünkben betöltött szerepének felismerésére buzdította a katekétákat Felföldi László hitoktatási referens atya, aki az Atya, a Fiú és a Szentlélek, mint az alma héjának, gyümölcshúsának és magjának egymástól elválaszthatatlan egységét adta útravalóul a hitoktatóknak az előttük álló tanévre.
Az alma héja
Az almának erős héja van, amely védelmet is jelent a gyümölcs számára. A teremtés is ilyen, védelmet jelent: az Atya, aki teremti, egyszerre fenntartja és védi a világot, amelyet mi nagyon sokféleképpen értelmezünk. De abban egyetérthetünk, hogy a teremtett világot és benne az életet védeni kell. Először is mindenkinek a saját életét, hogy abban béke legyen, és a békében megszülessen az öröm, és utána a szeretet. Ha nem védem a saját életemet, nem lesz benne béke. De az Isten ránk bízta ezt a világot, hogy védjük, gondozzuk, és hogy benne megszülethessen béke, mert csak a békében születhet meg az öröm, és csak az örömben születik éltető, élhető szeretet. Nincs más út. Ha békétlenségben vagyok önmagammal vagy a teremtett világgal, sosem lesz bennem normális szeretet. Sohasem. Nem véletlenül mondja Jézus: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen.” (Jn14, 27)
Az alma gyümölcshúsa
Az alma gyümölcsének a húsa: az Eucharisztia. Jézus Krisztus azt mondta: ”Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik.” (Jn6, 56-57)
Jézus táplál minket. Az élet is. De a saját életemet nekem kell táplálni. A testemet is. Normálisan, okosan. Táplálni kell a lelkemet és a szellemet is. Azzal például, amiket olvasok. A szellem táplálásában azonban legyünk igényesek. Ha az agyamat folyamatosan szeméttel táplálom, akkor mi lesz belőle? Valószínű, hogy szemét. A lelkemmel ugyanígy kell tenni, táplálni kell. Ugyanakkor a szellemi és a lelki éhségünk a legcsöndesebb. Nem ordít, de mégis szól és csendesen figyelmeztet. Vágyat ébreszt bennünk és ennek a vágynak a kielégítésében igényesnek kell lenni. Korunk emberének nehéz a napi életéből kiszakítani az időt, csöndben lenni, elvonulni, igényeset olvasni, lelkileg gazdagodni, nagyon nehéz, de muszáj, időt kell találni rá.
Az alma magja
Végezetül, legbelül, ott van az almának a magja. Az élet. A mi életünkben a Szentlélek, mely továbbadja az életet, élteti az Egyházat. Az első pünkösd életre keltette az Egyházat, melynek hitét, a mi hitünket csak élő hittel lehet továbbadni. S amikor átadom és meggyújtom a másikban a hitet, a szeretetnek a gyertyáját, akkor mondhatom, hogy megértettem valamit belőle. A hitet, a fényt és a szeretetet azért adom át, hogy majd egyszer a gyerekek, a tanítványaim közül valaki a családjában, a barátai között továbbadja azt. Ez a küldetésünk, ez a feladatunk és ehhez kérünk és kapunk erőt és kegyelmet a Jóistentől.
© Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet / PE