„Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.” Nap, mint nap mondjuk keresztvetéskor, imáink és a szentmise kezdetén. Ez a Szentháromság, akinek a nevében kereszteltek meg bennünket. Misztérium, a keresztény hitünk lényege, mégis oly kevéssé mélyedünk el benne. Pünkösd utáni vasárnap ünnepeljük a Szentháromság vasárnapját.
A Szentháromságról szóló tanítás keresztény hitünk központi hittétele, mert Isten a kinyilatkoztatásban magáról mondta ki, mint legbensőbb igazságot. Ugyanakkor a teremtett emberi lény számára kimerítően soha meg nem ismerhető misztérium, azaz hittitok. Az egy, élő és igaz Isten misztériuma: Atya, Fiú és Szentlélek, azaz három valóságos isteni személy, de egyetlen lényegben. Egymástól különböznek, de úgy, hogy közben egylényegűek: a lényegük egy és oszthatatlan marad.
A Szentháromság ismerete nem emberi okoskodásra épül. Az Újszövetségben olvashatjuk, hogy az új és örök szövetség egy és mindenható Istene oly mértékben bizalmára méltatta az embert, hogy belső életének gazdagságából részesítette őt. Feltárta számára az egylényegű, de háromszemélyű valóságát.
Jézus Krisztus az ő Atyjának nevezi Istent, akivel szemben úgy viselkedik, mint a Fiú, aki ismeri őt, aki az Atyától jött, tőle kapta tudását és hatalmát, életével őt dicsőíti meg, s olyan szoros egységben van vele, hogy egynek mondhatja vele magát. Jézus saját istenségét azzal igazolja, hogy föléje helyezi magát az ószövetségi törvényeknek, csodákat tesz, bűnöket bocsát meg, hitet követel, és mint törvényhozó, saját nevében beszél.
A Szentlélek istenségét is kifejezetten tanítja az Újszövetség. Azt tanítja, hogy a Szentlélek nem valamilyen isteni erő, hanem mint Isten Lelke, kifejezi Istent, mint a mi üdvösségünket. A Szentlelket a Fiú küldi az Atyától, tehát mindkettőhöz személyes kapcsolat köti, így léte belenyúlik az örökkévalóságba.
Véges emberi értelmünk ezt a hittitkot nem képes teljes egészében átlátni, mert ismereteinket, fogalmainkat a teremtett valóságból merítjük, ezért nem vagyunk képesek teljes egészében felfogni a teremtetlen valóságot, Istent. Mégis örömmel tölthet el annak a tudata, hogy a keresztség szentsége révén személyes kapcsolatba kerülünk a Szentháromsággal: az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel, és ezt a kapcsolatot nekünk is tudatosan ápolnunk kell, és ezlelki életünk legfontosabb feladata.
© Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet / Papp Erika