A Szentatya a Lélek szerepét elemezte a keresztény közösségek életében. A Lélek megváltoztatja a szíveket A tanítványok merészekké válnak a Szentlélek hatására, mert a Szentlélek megszabadítja a félelem által lepecsételt lelkeket. Legyőzi az ellenállásokat, s ugyan nem forradalmasítja a körülöttünk lévő életet, hanem megváltoztatja szívünket; nem szabadít meg egy csapásra a problémáktól, de belülről szabadít fel minket, hogy szembenézzünk azokkal; nem ad mindent és azonnal, de bizalommal tölt el, hogy soha ne fáradjunk bele az életbe.
A szél változást hoz az életben, a Lélek fuvallata belülről változtat
A mai liturgia első olvasmánya a Szentlélek pünkösdi eljövetelét egy „heves szélvészhez” hasonlítja (ApCsel 2,2). Mit mond számunkra ez a kép? A heves szélvész nagy erőt juttat az eszünkbe, amely azonban nem öncélú: olyan erő, amely megváltoztatja a valóságot. A szél ugyanis változást hoz: meleg áramlatokat, amikor hideg van, a melegben felfrissít, esőt hoz a szárazság idején… a Szentlélek is így tesz, egészen más szinten: Ő az az isteni erő, ami megváltoztat, megváltoztatja a világot. A szekvencia emlékeztetett rá: a Lélek „fáradottnak könnyülés; sírónak vigasztalás”; és így könyörgünk hozzá: „Mosd meg, ami szennyezett, aszúságra hints vizet, orvosold a sebhelyet”. A Lélek belép életünk helyzeteibe és azokat átalakítja; megváltoztatja a szíveket és megváltoztatja az eseményeket – fejtette ki pünkösdvasárnapi homíliájában Ferenc pápa.
A tanítványok merészekké válnak a Szentlélek hatására
Megváltoztatja a szíveket. Jézus ezt mondta apostolainak: „Megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét […] és tanúim lesztek” (ApCsel 1,8). És valóban így történt: ezek a tanítványok, akik azelőtt félénkek voltak, zárt ajtók mögé húzódtak vissza a Mester feltámadása után is, átalakulnak a Szentlélek által és, amint Jézus hirdeti a mai evangéliumi szakaszban „tanúságot tesznek róla” (vö. Jn 15,27). Bizonytalankodókból bátrak lesznek, és Jeruzsálemből elindulva eljutnak a világ határaiig. Félénkek voltak, amikor Jézus még közöttük volt, merészekké válnak Őnélküle, mert a Lélek megváltoztatta szívüket.
A Szentlélek megszabadít a félelemtől
A Szentlélek megszabadítja a félelem által lepecsételt lelkeket. Legyőzi az ellenállásokat. Akik megelégednek félmegoldásokkal, azoknak új lendület adományát helyezi kilátásba. Kitágítja a beszűkült szíveket. Szolgálatra ösztönzi a kényelembe süppedőket. Útnak indíttatja azokat, akik úgy érzik, hogy már megérkeztek. Álmokat ébreszt azokban, akik ellankadtak. Ezek a szív változásai. Sokan ígérgetnek változásokat, új kezdeteket, páratlan megújulásokat, de a tapasztalat azt tanítja, hogy nincs olyan változásra irányuló földi kísérletezés, amely teljesen kielégítené az emberi szíveket.
A Szentlélek az, aki megőriz a belső megöregedéstől
A Lélek változása másmilyen: nem forradalmasítja a körülöttünk lévő életet, hanem megváltoztatja szívünket; nem szabadít meg egy csapásra a problémáktól, de belülről szabadít fel minket, hogy szembenézzünk azokkal; nem ad mindent és azonnal, de bizalommal tölt el, hogy soha ne fáradjunk bele az életbe. A Lélek hatására szívünk fiatal marad, ez a megújított fiatalság. A fiatalság, a meghosszabbítására irányuló minden kísérlet ellenére, előbb-utóbb véget ér; a Lélek az, aki azonban megelőzi a belső, vagyis az egyetlen egészségtelen megöregedést. Hogy hogyan? Megújítva a szívet, átalakítva azt bűnösből megbocsátott szívvé. Ez a nagy változás: vétkesből igazzá tesz és így mindent megváltoztat, mert a bűn rabszolgáiból szabad emberekké válunk, szolgából gyermekké, leselejtezettből értékessé, kiábrándultból reménykedővé. A Szentlélek így támaszt újból örömet, felvirágoztatja a békét a szívekben.
Mindenkinek szüksége van a Lélek „erősítő szerére”
Ma tehát megtanuljuk, hogy mit tegyünk, amikor valódi változásra van szükségünk. Kinek nincs rá szüksége? Főleg, amikor levertek vagyunk, amikor az élet súlya alatt fáradozunk, amikor ránk nehezednek gyengeségeink, amikor nehéz előre haladnunk, és lehetetlennek tűnik, hogy szeressünk. Akkor szükségünk lenne egy hatékony „erősítő szerre”: és ez Ő, Isten ereje. Ő az, akit megvallunk a „Hiszekegyben”, aki „életet ad”. Milyen jót tenne nekünk, ha minden nap magunkhoz vennénk ezt az életerősítőt! Ha ébredéskor ezt mondanánk: „Jöjj el Szentlélek, jöjj el szívembe, jöjj el a mai napomba”.
Az Apostolok Cselekedeteinek főszereplője a Szentlélek
A Szentlélek, a szívek után megváltoztatja az eseményeket is. Mint ahogy a szél mindenütt fúj, úgy a Lélek is eljut a legváratlanabb helyzetekbe. Az Apostolok Cselekedeteiben – amely egy, még feltárásra szoruló könyv, ahol a Lélek a főszereplő – szüntelen, meglepetésekben gazdag dinamizmus tanúi lehetünk. Amikor a tanítványok a legkevésbé várják, a Lélek elküldi őket a pogányokhoz. Új utakat nyit, mint Fülöp diakónus esetében.
A pápa fohásza a Szentföld békéjéért
A Lélek egy elhagyott útra küldi, amely Jeruzsálemből Gázába vezet – milyen fájdalmasan hangzik ma ez a név – fűzte hozzá Ferenc pápa, utalással napjaink gázai eseményeire, majd így fohászkodott: „A Lélek változtassa meg a szíveket és az eseményeket és hozza el a Szentföld békéjét!” Azon az úton Fülöp hirdette Jézust az etiópiai udvari tisztnek és megkeresztelte. A Lélek azután Fülöpöt Asdódba, majd Cezáreába vitte: mindig új helyzetekbe, hogy hirdesse Isten újdonságát. Azután ott van Pál, akit a Lélek „arra kényszerít” (vö. ApCsel, 20,22), hogy a legvégső határokig elvigye az evangéliumot olyan népeknek, amelyeket soha nem látott. Ahol a Lélek van, ott mindig történik valami, amikor Ő fúj, akkor soha nincs szélcsend.
A Szentlélek az egyház lelke, a „gyermekség zamatát” hozza el
Rossz jel, amikor közösségeink életét a „lankadtság” időszaka jellemzi, amikor jobban szeretjük a megszokott otthoni nyugalmat, mint Isten újdonságát. Azt jelenti, hogy menedéket keresünk a Lélek szélvihara elől. Nem jutunk messzire, ha az önfenntartásért élünk. Ez nem egy szép jel – állapította meg a Szentatya. A Lélek fúj, de mi behúzzuk a vitorlákat. Pedig milyen sokszor láttuk, hogy csodákat művel! Gyakran, éppen a legsötétebb időszakokban, a Lélek a legragyogóbb életszentségeket élesztette! Ő az egyház lelke, mindig megújítja reménységét, eltölti örömmel, megtermékenyíti újdonságokkal, az élet rügyeit ajándékozza neki. Mint amikor egy családban megszületik egy gyermek: felborítja a megszokott időbeosztást, megfoszt az alvástól, de örömet hoz, amely megújítja az életet, kitágítja azt a szeretetben. A Lélek a „gyermekség zamatát” hozza el az egyházba. Szüntelen újjászületéseket teremt, a kezdetek szeretetét éleszti újjá. A Lélek arra emlékezteti az egyházat, hogy évszázados története ellenére, mindig húszéves, az Úr fiatal Jegyese, aki menthetetlenül szerelmes egyházába. Ne fáradjunk tehát bele abba, hogy meghívjuk a Szentlelket környezetünkbe, hogy fohászkodjunk hozzá, mielőtt belekezdenénk tevékenységünkbe: „Jöjj, Szentlélek Úristen!”
A Szentlélek ereje páratlan: egyszerre irányít Isten és az emberek felé
A Szentlélek elhozza majd erejét, a változás erejét, ami egy egyedülálló erő, mert úgymond egyidejűleg centripetális és centrifugális. Centripetális, vagyis a központ felé késztet, mert a szív belsejében működik. Egységet hoz a töredezettségbe, békét a levertségbe, erőt a kísértések idején. Erre emlékeztet Pál a második olvasmányban, amikor azt írja, hogy a Lélek gyümölcse az öröm, a békesség, a hűség és az önmegtartóztatás (vö. Gal 5,22). A Lélek ajándékozza az Istennel való bensőséges kapcsolatot, a belső erőt, hogy tovább haladjunk életünk útján. Ugyanakkor azonban centrifugális erő is, vagyis kifelé irányít. Ő az, aki a központ felé visz és egyidejűleg a perifériákra küld bennünket, minden emberi perifériára; Ő, aki kinyilatkoztatja számunkra Istent, a testvérek felé irányít bennünket. Elküld, tanúvá tesz és ezért – amint Pál írja – szeretetet, jóakaratot, jóságot, szelídséget áraszt belénk. Csak a Vigasztaló Szentlélekkel fordulhatunk valóban a többiek felé az élet és a bátorítás szavaival. Aki a Lélek szerint él, az ebben a spirituális feszültség állapotában találja magát: egyidejűleg irányul Isten és a világ felé.
Fohászkodjunk a Szentlélekhez a világ békéjéért
Kérjük tőle, hogy ilyenek legyünk. Szentlélek, Isten heves szélvésze, lehelj ránk. Lehelj szívünkbe és add, hogy belélegezzük az Atya gyöngédségét. Lehelj az egyházra és juttasd el az egészen a legvégső határokig, hogy általad eljuttatva semmi mást ne vigyen magával, csak téged. Leheld a világra a béke lágy melegét és a remény üdítő frissességét. Jöjj, Szentlélek, változtasd meg bensőnket és újítsd meg a föld arcát. Ámen.
Forrás: Vatikáni Rádió