Évről-évre ünnepeljük a karácsonyt, Jézus születésének ünnepét, azonban nem mindenki ismeri liturgikus hagyományainak keletkezését, kialakulását. Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya írását közöljük a kereszténység második legnagyobb ünnepének hagyományairól.
Karácsony ünnepén három különböző miseszöveget találunk a Római Misekönyvben (Missale Romanum). Az általános gyakorlat, hogy minden ünnepre egy miseszöveg (a napra szóló változó részek) van előírva. Legfeljebb a nagyobb ünnepeknél, az ünnepet megelőző napra – a Vigíliára – találunk külön miseszöveget. Az egyházi évben mindössze két napon van eltérés. Az egyik karácsony első napja, december 25. a másik Halottak napja, november 2.
Istentiszteleti rendünk (liturgiánk) mai formája az első századok óta fokozatosan alakult ki. A keresztényüldözések elmúltával épültek a templomok, és az istentiszteleti rend is fokozatosan nyerte el gazdag tartalmát. Általában a nagy vallási központokban használt misekönyveket másolták, így az ott kialakult rend volt érvényben a többi területen is. A VI. századból fennmaradt misekönyvek tanúskodnak arról, hogy Rómában a pápa és vele együtt a papság és a hívek, hogyan ünnepelték karácsony ünnepét. December 25-én a Pápa három helyen is mutatott be szentmisét. Éjfélkor a Santa Maria Maggiore Bazilikában, ahol a Betlehemi jászol jelképe volt elhelyezve a főoltár alatt. Hajnalban a Szent Anasztázia-templomban mondta el a Pápa az un. Pásztorok miséjét, az ünnepi misét pedig délelőtt, a Szent Péter-bazilikában mutatták be. Ez a szokásrend az alapja annak, hogy ma is három misével ünnepel a római liturgia.
Egy olaszországi könyvtárban egyszer egy nagyon érdekes dokumentumot fedeztek föl. Előkerült egy kódex, amelyet a XI. században másoltak. A kódexben pedig benne van egy keresztény nő útinaplója, amelyet arról írt, hogy mit látott és tapasztalt a Szentföldön, amikor 390-395 között ott tartózkodott. Aetheria zarándoknő leírásából tudjuk meg, hogy Jézus születését hogyan ünnepelték meg a jeruzsálemi hívek Betlehemben. Ebből a leírásból tudjuk, hogy az éjféli misét a jeruzsálemi egyházban mutattak be először és innen terjedt el az egész anyaszentegyházban.
Radó Polikárp János Az egyházi év c. könyvében így idézi Aetheria asszony beszámolóját:
„A hívek hatalmas serege délután indult el Jeruzsálemből Betlehembe, s amikor a lenyugvó nap utolsó sugarai bíborba vonták a domboldalon épült városkának alacsony várfalait és hófehér házait, megérkeztek a város szélén épült óriási templomhoz: a Születés Bazilikájához. Mindenki elámult attól a pompától, melyet ott tapasztalt, melyhez képest a Nyugat templomai szerény kunyhóknak tetszettek. Nem láthatsz ott mást – írja Aetheria – mint aranyat, drágagyöngyöt, selymeket. A vélumok aranyfonállal szövött bársonyból vannak, hasonló anyagból készültek a függönyök is. A papok mind gyöngyökkel díszített aranyos ruhákban vannak azon a napon. Hogyan lehetne megszámlálni a gyertyavivők, fáklyahordók és másféle szolgálatot teljesítők tömegét, ki számlálja meg a lámpásokat? Hogyan meséljem el az épület gyönyörűségét, melyet Constantinus császár édesanyja jelenlétében díszített föl arannyal, színes mozaikkal, drága márványlapokkal?”
A Születés Temploma Jeruzsálemben
A leírás folytatása szerint a bazilika legdrágább kincse azonban a „praesepe Domini”, az Úrnak jászola volt az eredeti sziklabarlangban, amely felé Constantinus bazilikájának roppant méretei tornyosultak. A barlangot belülről egészen elfödte a rózsaszínű, kacskaringós erezetű márvány, a sziklába vájt jászol pedig arannyal és ezüsttel tündökölt. Mikor Aetheria leért a barlang szűk száján át az Úr születésének szent helyére, megpillantotta az éjjel-nappal égő ezüstlámpákat. Itt, ennek a barlangnak bejáratánál olvassa föl a jeruzsálemi püspök az örömhírt, hogy Mária megszülte kisdedét, aztán pólyába takarta és jászolba fektette. Az óriási bazilikában szorongó hívek sokasága megrendülésében könnyek és sóhajok közt hallotta ezt és az öröm hangos szavaiba tört ki. A mise végén az egész sokaság elvonult a jászol előtt, csókolgatták és kezükkel simogatták a helyet, ahol ez megtörtént.
Jézus születésének emlékhelye a Születés Templomában, Betlehemben
Az éjféli mise után rendbe állottak és a sötét éjszakában elindultak Jeruzsálem felé. Ezerszer énekelték a zsoltár szavait: „Áldott ki az Úr nevében jő, és az Úr a mi Istenünk, Ő fényeskedik nekünk.” A karácsonyi hajnali misének, a pásztorok miséjének ősi voltát mutatja, hogy e misének graduáléja ezt az éneket tartalmazza. Mire Jeruzsálembe értek, már a hajnali szürkület derengett: „Az az óra, amikor az ember kezdi megismerni a másik embert.” A zarándoktömeg Anastasis kerek templomába tódult, ahol szintén lámpások százai árasztottak ünnepi fényt. Itt tartották az ünnep második stációját, ahonnan mindenki pihenni tért a házába. Délelőtt azután Jézus születésének ünnepi miséje volt Jeruzsálem főtemplomában, a Martyrionban, ahol az ünnepi evangélium hirdette a híveknek, hogy az Ige megtestesült és közöttünk lakozék.
Bosák Nándor
nyugalmazott püspök
Forrás: Kovács Ágnes / Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye