Az elmúlt időszakban egyre többen teszik fel – vészjósló és csüggedt hangnemben – az alábbi kérdéseket: “Hogyan lehet megszólítani a fiatalokat? Hogyan lehetne vonzóvá tenni a keresztény tanítást? ” A 777blog.hu írása arról, hogy a kérdésről őszintén és nyíltan kell beszélnünk, felekezettől függetlenül.
Gyakran találkozom azzal a véleménnyel, hogy a fiatalokat nem érdekli a hit. Én ezzel ellentétben azt tapasztalom, hogy a fiatalok igenis tele vannak izgalmas kérdésekkel, gondolatokkal, erre pont ez a felület a legjobb példa. Naponta több ezer 35 év alatti fiatal olvassa az oldalunkat, mert kérdések tucatjai motoszkálnak bennük, amelyekre válaszokat várnak!
Az egyházaknak (felekezettől függetlenül) ki kell mozdulniuk a saját maguk által felépített komfortzónájukból: az nem lehet megoldás, hogy a templomba ücsörögve számon kérjük az ott nem lévőket, hogy miért nem jönnek be! Oda kell mennünk, ahol a fiatalok vannak: ez pedig ha tetszik, ha nem a virtuális világ, az internet felülete. Fontos lehetőséget adnunk arra, hogy a bennük lévő kérdéseket fel tudják tenni, mert egyrészt ez a missziós kötelességünk, másrészt pedig mert a válaszaink megvannak. Lehet a szószékről hiányolni embereket, lehet olyan médiumokat készíteni, amelyek csak a hívőkhöz szólnak, de akkor senki ne csodálkozzon, ha csak néhány időst látunk magunk körül. (Akiket nagyon fontos tisztelnünk!)
Ébresztőt kell fújnunk, mert mindig mást hibáztatunk: a liberálisokat, a hanyatló Nyugatot, a politikát, a kereskedelmi televíziókat, a celebeket.
Ha a sarokban gubbasztva szomorkodunk azon, hogy egyre kevesebben vagyunk, akkor hamarosan az utolsó lekapcsolhatja a villanyt. Küldetésünk és hivatásunk van: ott van a szívünkben, a lelkünkben a legértékesebb üzenet: a megváltás örömhíre. Senki nem kelhet versenyre, nincs olyan érv, amely legyőzhetné, vagy akár csak megközelíthetné Isten szeretetének mértékét!
Az utóbbi időben látok egy lehetséges tévutat abban a kérdésben, hogyan lehet vonzóvá tenni a keresztény tanítást.
Mintha elindultunk volna egy olyan irányba, hogy a tanításból kezdünk el lenyesegetni, hátha majd így több embert el lehet érni.
A krisztusi értékek megcsonkítása, az elvek feladása nem lehet megoldás: nekünk arra kell törekednünk, hogy a meglévő üzenetet hogyan juttatjuk el, nem pedig hogy hogyan alakítjuk át azt. Remélem érthető a különbség: ha a kereszténységet tárgyiasítanánk egy ajándékra – mondjuk egy szép ruhára – akkor nem az a megoldás, hogy elkezdjük felszabdalni ezt a kincset, mert nem fér be az ünnepi dobozba. Korszerű “csomagolópapírra” van szükségünk, olyanra, amely fel tudja hívni a figyelmet magára az ajándékra!
Nem kell félni attól, hogy a fiatalok nem becsülik meg eléggé az ajándékot, azaz az örömhírt. Én úgy tapasztalom, hogy ők nem arra vágynak, hogy a keresztény értékeket és elveket megváltoztassuk, hogy ezeket a támpontokat kidöntsük. Sokkal inkább az a kívánságuk, hogy elmagyarázzuk, ezek a támpontok azért vannak, hogy boldog és áldásokban gazdag életük legyen. Ezt az ajándékot kell nekünk átnyújtanunk, nem szétszabdalva, hanem a modern kornak megfelelően becsomagolva.
De ahhoz, hogy átnyújthassuk, először találkoznunk kell velük!
Forrás: 777blog.hu