Első alkalommal szervezett női lelkinapot hitoktatóknak egyházmegyénk Hitoktatási irodája 2019. november 30-án, Debrecenben. A hagyományteremtő eseményt a Svetits Intézet diákkápolnájában megtartott szentmisével zárták, melyet Fodor András püspöki helynök atya mutatott be. A liturgián részt vettek a lelkinap vezetői, Mézinger Gabriella és Balla Erika, a Jézus Szíve Társasága (SJC) nővérei is.
A női identitás megerősítésére hangsúlyt helyező lelkinaphoz kapcsolódóan helynök atya is a nőiségből, az anyaságból meríthető lehetőségekre hívta fel a hitoktatók figyelmét elmélkedésében. Fodor András atya úgy fogalmazott, hogy a női hitoktatók nagyon is a helyükön vannak, amikor munkálkodnak az Anyaszentegyházban, mert ők tudják úgy megjeleníteni az Egyházat, mint édesanyát. Hiszen többnyire gyakorló édesanyaként a hitoktatók is tudják, hogy akármilyen lókötő is egy gyermek, édesanyja szereti és aggódik érte, utánamegy, nem akarja, hogy elvesszen.
Manapság, amikor sok pedagógus panaszkodik arról, mennyire kezelhetetlenek a gyerekek, arra kell gondolni, hogyan tudnám őt édesanyaként, szeretettel megnyerni Jézusnak, az Anyaszentegyháznak. Ebben pedig kiemelt szerepe van a szeretetnek: „A mai gyerekek nagy része, még az egyházi iskolákba járók is, nagyon keveset kapnak az őszinte szeretetből. Azért, hogy olyanok, amilyenek, főleg a szeretethiány a felelős. A szülők úgy gondolják, hogy szeretik a gyermeküket, mert mindent megadnak nekik. Valóban mindent, csak a legfontosabbat nem, a tiszta, őszinte és nem haszonleső szeretetet.”
A helynök atya rámutatott, hogy egy édesanya még akkor is szereti gyermekét, ha az ellene fordul is, majd kiemelte, hogy a hitoktatóknak ebből a mintából merítve kellene megnyerni a mai ifjúságot, akiknek jelentős része gyűlölettel fordul el az Egyháztól, mert rossz információkat kapott róla: „Meglehet, hogy ezekben a rossz információkban néha mi magunk is benne voltunk, mert nem mindig egyezett az életünk azzal, amit tanítottunk, és nem minden esetben képviseltük az irgalmas Istent, aki nem kizavarja az óráról a rakoncátlan gyermeket, hanem utánamegy, mint Jézus az elveszett báránynak. Ha jó hitoktatók szeretnének lenni, akkor keressék a jó édesanya eszményét Máriában vagy más szent édesanyában – mutatott rá Fodor András atya – és ezt nem szabad alább adni, nem szabad engedni az indulatnak, az idegességnek, a türelmetlenségnek, amikor nehézségbe ütközik a hit átadása, hanem a szeretet találékonyságával kell a megoldást megkeresni.”
András atya az általa tartott hittanórákból merített példával szemléltette annak fontosságát, hogy a hitoktatók tudnak-e úgy beszélni a hit dolgairól, az Istenről, az evangéliumról, hogy fölkeltsék a gyermekek érdeklődést: „Azt kell keresni a hitoktatásban, hogy fel tudjuk-e kelteni és le tudjuk-e kötni az érdeklődésüket, és ebbe nem szabad belefáradni, nem szabad feladni, hanem találékonyság kell hozzá, mégpedig édesanyai találékonyság” – zárta a hitoktatóknak útravalónak szánt gondolatait Fodor András atya, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöki helynöke.
© Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet / Papp Erika