“Köztünk élnek, ismerjük őket plébániáink közösségeiből; rájuk bíztuk legdrágább kincseink, a gyermekeink hitéleti oktatását. Ők a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében szolgáló hitoktatók, akik az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet honlapján megjelenő sorozatban vallanak hitükről, személyes küldetésükről.”
Kovácsné Török Tímea gyermekként a Nyíregyházához közeli Napkorról indult és a pályaválasztás vargabetűi után ide tért vissza, hogy végül a Napkori Római Katolikus Plébánia hitoktatójaként az utána következő nemzedékeknek átadja mindazt a csodát, amit fiatalként a hitétől kapott. Igazi katekéta ő, aki szerint a hitoktató a hit igazságaihoz alakítja saját életét, amit mond az igaz, és erről az életével tanúskodik.
Napkoron mozgalmas életet élő római katolikus plébániai közösség található, rengeteg programmal és tennivalóval, ahol minden korosztálynak megvan a maga feladata, és igyekeznek az ifjúságot is bekapcsolni az egyházközség életébe kirándulások, zarándoklatok, táborozás és különféle szolgálatokon keresztül.
– Zubály Lajos atya áldásos tevékenységének köszönhető, hogy jelenleg 31(!) aktív ministránsa van egyházközségünknek. Fontos, hogy a gyerekek megtapasztalják, hogy igenis jó a közösséghez tartozni, mert megtartó, támogató ereje van. És együtt lenni és együtt tenni sokkal jobb, mint magányosan! Szeretek a gyerekekkel, fiatalokkal együtt lenni, hisz közöttük még jobban érzem, hogy a fiatalság húzóerőt jelent az Egyházban. Jókedvük, vidámságuk, energiájuk, lendületük, a kisebbeknél a nyitottság, a nyílt, tiszta tekintetük, őszinte mosolyuk előre visz. A közös táborozások élményei, az együtt átélt és eltöltött felszabadult pillanatok, jókedvű nevetések, a közösségi élmény, a jó közösséghez tartozás érzése, az együtt eltöltött minőségi idő az, ami igazán emlékezetessé teszi számomra a gyerekekkel és a gyerekekért, a fiatalokkal és a fiatalokért végzett szolgálatot.
Tímea a zenén keresztül, még kamaszként csatlakozott a napkori plébánia ifjúságához és bár még nem sejtette, de elindult missziós küldetésének útján.
– 7. osztályos voltam, amikor Lázár István atya, egykori plébánosom gitároktatásba kezdett Napkoron. Nagyon tetszett, s mivel mindig szerettem énekelni, magával ragadott a tanulás lehetősége. Közben „engedélyt” kaptam, hogy a magam 12 évével bekapcsolódhassak az ifjúsági hittanosok közösségébe. Minden szombat este találkoztunk mi fiatalok a plébánián, s el sem tudtam volna képzelni, hogy egy alkalmat is kihagyjak. Később összeállt az ifjúsági zene-, és énekkarunk és nagyon szép emlékeim vannak akkoriból! Rengeteg ifjúsági találkozóra és összejövetelre jártunk. Az egyik legmeghatározóbb volt számomra az Egerszalóki Ifjúsági Lelkigyakorlat Kerényi Lajos atya vezetésével. Sok-sok éven át részese lehettem a „Szalóki Csodának”!
1993–ban Tímea elkezdte a középiskolát Debrecenben, a Svetits Katolikus Gimnáziumban, ahol saját bevallása szerint nagyon
szép éveket töltött a nagy múltú római katolikus alma materben. Azonban végzősként, a felvételi papírok kitöltésekor eszébe se jutott, hogy a hitoktatói pálya irányába tanuljon tovább.
– Sőt! Az igazat megvallva egyáltalán nem szerettem volna hitoktatással foglalkozni. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemre jelentkeztem magyar-szlovák szakra. Ám az első két év után mégis úgy döntöttem, hogy leadom a szlovák szakot, s helyette áthallgatok a Hittudományi Karra, mert nem tudtam azonosulni a gondolattal, hogy magyarként szlovákul tanuljak például szlovák történelmet. Így lettem magyar nyelv és irodalom szakos bölcsész és hittanár 2004-ben.
A Jóisten úgy rendezte Tímea életét, hogy 2005-ben még a Magyar Görögkatolikus Egyházban kezdte meg szolgálatát Napkoron, ahol a helyi parókus hívta hitoktatónak. Közben megszülettek Tímea gyermekei, és 2008-ban kétgyermekes anyukaként, de már, mint római katolikus hitoktató állhatott munkába.
– A váltás akkor történt, amikor a második gyermekemmel voltam otthon: először óraadó hitoktatóként kaptam lehetőséget, majd 2009-ben Zubály Lajos atya lett a plébános Napkoron, és az ő ösztönzésére lettem főállású hitoktató a településen, ahol jelenleg kb.140 gyermekkel foglalkozhatok heti két órában a római katolikus hittanórák keretében. 2011 augusztusában megszületett a harmadik gyermek is a családunkba, de a hitoktatást nem szakítottam meg, szeptember 1-jén már tanítottam. A munkám mellett jelenleg a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola hallgatója vagyok, mesterképzésben veszek rész hittanár-nevelőtanár szakon, ahol 2018-ban fejezem be a tanulmányaimat.
Pályáján a hitoktatói szolgálat kétféle megítélésével találkozott: az egyik szerint a legnehezebb, a másik álláspont szerint a legkönnyebb munka a világon. A két álláspontban közös a gyermekek iránt érzett tisztelet és szeretet.
– Számomra a hitoktatás könnyű, mert azt csinálhatom, amibe születtem, amibe belenőttem, amire készültem, amit szeretek. Ugyanakkor nehéz is, mert amit a hitoktató csinál és ahogyan csinálja, az példa, és ahogyan él, az minta. Ezért a hitoktatói hivatás nagy kihívás, kaland és lehetőség is egyben. Hitoktatónak lenni számomra azt is jelenti, hogy mindig tanuló maradjak, hogy mindig akarjak és tudjak tanulni. A gyerekektől is. Tanulni tőlük a mindennapok csodáját, lelkesedést, kitartást, bizalmat, őszinteséget. Aranyosi Ervin A szívek szabója című versében ír erről, és ezek azok a gondolatok, amelyek teljesen a magaménak érzek:
„Hitte, hogy a jó szív csak azon fog múlni,
képes-e gazdája a gyermektől tanulni.
Mert a kisgyerekek tiszta szívvel élnek,
szeretetet adnak, ölelést cserélnek,
mosollyal, hálával gyógyítják a szívet,
tőlük lesz boldogabb, nyíltabb a tekintet.”
„Én intéztem így” (1Kir 12,24) – a Királyok könyvéből vett részletben, melyben Isten a választott népét építi, vigasztalja, tanítja – találta meg Tímea a magyarázatot életének történéseire, melyekkel a napkori hitoktató Istenről tesz bizonyságot.
– Ez a bibliai idézetet jut eszembe, amikor az életem megélt történéseire, a pályaválasztás vargabetűire, a kapott lehetőségekre, s az életemet alakító találkozásokra, emberi kapcsolatokra gondolok. Ebben a rövid idézetben benne van minden, amit a feladataimra, terveimre nézve tudnom kell, és az is, hogy minden kegyelem. S ha bizonyos pillanatokban, élethelyzetekben nem látom vagy nem értem a történések okát, akkor is tudom, nincsenek véletlenek.
@ Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet