„Köztünk élnek, ismerjük őket plébániáink közösségeiből; rájuk bíztuk legdrágább kincseink, a gyermekeink hitéleti nevelését. Ők a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében szolgáló hitoktatók, akik az Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet honlapján vallanak hitükről, személyes küldetésükről.”
Viktória hívő katolikus családba született. Az édesanyja által kitaposott úton haladva lépett a hitoktatói pályára, ami csodákkal teli, Istentől származó ajándékot jelent számára. Fiatal kora tettrekész szenvedélyességével válaszol a pálya kihívásaira, és a gyermekek iránti határtalan szeretettel éli meg a hitoktatás mindennapjait. Ő Andrási Viktória, a polgári Nagyboldogasszony-plébánia hitoktatója.
Viktória második generációs hitoktató a családjukban. Már az édesanyja is hittant tanított Polgáron, így gyermekként sok időt töltött az édesanya hittanóráin és az ott kapott élmények hatására hallotta meg a hívást és mondott igent a hitoktatói hivatásra.
– Nagy volt a motiváció gyerekkorom plébánosa, dr. Linczenbold Levente atya irányából is, ugyanis az ő ösztönzésére kezdtem meg tanulmányaimat Egerben. Tulajdonképpen mindig is tudtam, hogy hivatásom kiválasztásában nagy szerepet fog játszani Isten. Minden vasárnap részt vettem a szentmisén, hittanra jártam és gyerekkoromban ministráltam is. Sőt, már akkor is foglalkoztam a kisebb ministránsokkal, irányítottam őket, foglalkozásokat tartottam nekik. Amikor elkezdtem a főiskolát, úgy éreztem „kiöregedtem” ebből a fajta szolgálatból, abbahagytam a ministrálást. Valami mégis hiányzott az életemből… Ebben az időben sokat beszélgettem Levente atyával az elképzeléseimről, a jövőmről, és meggyőzött arról, hogy hittant kell tanítanom. Így jelentkeztem az Egri Hittudományi Főiskolára.
Viktória a főiskolán frissen megszerzett tudás birtokában 2014-ben lett a polgári Nagyboldogasszony-plébánia hitoktatója, ahol az egyházközséghez tartozó filiákon is szolgál: Újtikoson és Tiszagyulaházán, ahol óvodáskorúaktól kezdve 8. osztályos korú tanítványai is vannak. Munkáját a folyamatos szakmai fejlődés iránti elkötelezettség hatja át.
– 2017-ben élménypedagógiai képzéseken vettem részt, ahol rengeteg tapasztalattal gazdagodtam. Azóta a hittanóráimon igyekszem megvalósítani az ott elsajátított ismereteket, s arra törekszek, hogy fejlődhessek. Az új pedagógiai módszernek köszönhetően hatalmas változást látok a gyerekeken. Úgy gondolom nem elég a hittant megtanítani nekik, élménnyé kell tenni számukra. Be kell látnunk, hogy a mai gyerekek érdeklődését másképp lehet felkelteni, mint az idősebb generációk esetében, és fiatal hitoktató létemre nekem is meg kell küzdenem ezzel a kihívással, s tennem kell azért, hogy a gyerekekkel jó vagy még jobb kapcsolatot teremthessek. Jövőbeni célom, még jobban elmélyedni az élménypedagógia világában, új ötleteket megismerni, kitalálni ahhoz, hogy élménnyé tegyem a hittanórákat a hittanosaim számára.
A pedagógus pályán fellépő kihívásokra igyekszik hittel, kitartással és szeretettel válaszolni:
– Van egy kisfiú hittanosom, aki nagyon nem szeret szót fogadni. Többször kértem tanácsot pedagógusoktól, hogyan lehetne őt fegyelmezni… Aztán rájöttem, hogy kérhetem szépen, kérhetem hangosabban, nem biztos, hogy hatni fog rá, de van valami, amire mindenkinek, így neki is szüksége van: a szeretet! Így amikor rosszat tett, hangosan elmondtam a többiek előtt, hogy akármennyire rossz is, amit csinál, mi olyannak szeretjük őt, amilyen. Pár hittanóra elteltével hihetetlen változás történt, mondhatni teljes „pálfordulás”, és azóta ő a csoport legjobb hittanosa, magatartásból és szorgalomból is, amit csodaként élek meg!
Viktória azt vallja, hogy a gyerekek között töltött idő minden pillanata kedves momentum a számára. Büszke arra, hogy tanítványai szeretetben és örömteli módon élik meg hitüket a közösségben:
– 2017-ben elvittük a gyerekeket kirándulni Egerbe, ahol több helyen is megfordultunk, a bazilikában, a várban, a Dobó téren, az Érsekkertben. Ha nyári táborról van szó, nem pedig tanóráról, akkor be kell valljam, nem vagyunk egy csendes csapat… Játszunk, nevetünk, hangosak vagyunk, jól érezzük magunkat. Én elfogult vagyok, és mindig másképp látom a csapatomat, szeretem őket, így hát nekem ők mindig jó gyerekek. De ezen az egri kiránduláson bebizonyosodott, hogy nemcsak én látom így őket. Minden helyszínen volt egy-egy személy, aki ismeretlenül és teljesen váratlanul csatlakozott hozzánk, és köszönetet mondott azért, hogy pár percet velünk tölthetett. Egymástól függetlenül mondták, hogy élmény volt számukra látni azt, hogy a gyerekek mennyire Istenszeretők és -tisztelők, kedvesek, jószívűek, megbízhatók, vagyis egy igazi, összetartó hittanos csapat. Nagyon büszke vagyok rájuk! Ez a nap nem csak a jó hangulatért maradt örökre emlékezetes!
A hagyományok ápolásán túl újabb és újabb ötleteket talál ki a plébánia közösségének összetartására és tovább építésére, mert azt vallja, hogy a hitoktató a saját életével is mintát ad a környezetének:
– Szeretném megerősíteni a hittanos közösségeinket. Vannak állandó hittanos programjaink (pünkösdi családi nap, nyári oratórium, kirándulások, játékos délutánok, kézműves foglalkozások), amelyeket tovább gondolva még sikeresebbé tehetünk, és újabb lehetőségeken is gondolkodom, amiket a jövőben szeretnék megvalósítani. Ugyanis fontosnak tartom, hogy egy hitoktató ne csak a tanórákon legyen hitoktató, és egy katolikus közösség ne csak hetente 45 perc erejéig legyen összetartó, hiszen az evangelizáció a nap 24 órájában működik.
Viktória számára hitoktatónak lenni, nem munka, hanem hivatás, Isten személyre szóló ajándéka. Olyan ajándék, amely folyamatosan tele van csodákkal:
– Már az csoda, hogy a munkám során Istenről, az Ő szeretetéről beszélhetek. De számomra ez nem munka, nem egy munkahely, ahova el kell mennem reggelente, aztán ha letelt a munkaidő, hazamegyek, s másnap kezdődik minden elölről. Szeretek hittant tanítani, mert minden nap más, minden gyermek más, minden óra más – még akkor is, ha ismétlődnek a témák. Persze vannak nehézségei, fárasztóbb napok, de el sem tudom képzelni az életem hitoktatás nélkül. Szeretek a gyerekekkel lenni, színes egyéniségek és igazán őszinték, sokszor én tanulok tőlük. Hálás vagyok a jó Istennek mindenért, a tanításért, a gyerekekért, s hogy erre a hivatásra küldött!
@ Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet / Papp Erika