Nagyböjt 4. vasárnapja, az örvendezés vasárnapja. Van-e okunk örvendezni? Ha körülnézünk, a világban, azt mondhatjuk, hogy nincs. Mégis bármilyen nehézségek vesznek is körül bennünket, betegség, járvány, az Isten velünk van. Ez a mi örömünknek az oka, hogy a körülményektől függetlenül kapcsolatban lehetünk a szeretet forrásával és kérhetjük Őt, hogy állítsa meg a járványt, segítse a szenvedőket és azokat is, aki segítenek, gyógyítanak – hangzottak el Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök bevezető gondolatai március 22-én, a debreceni Szent Anna-székesegyházban a Törő András püspöki titkárral közösen bemutatott szentmisén. A szentmisét a Debrecen Televízió, a dehir.hu is közvetítette, felvételről pedig megtekinthető az egyházmegye facebook oldalán: https://www.facebook.com/dnyem/posts/1340011946187428
Palánki Ferenc megyéspüspök minden vasárnap – amíg nem áll vissza a régi rend –, ugyanígy 11.30-tól mutat be szentmisét a székesegyházban, amelybe a televízió közvetítésén és a felsorolt oldalakon keresztül a hívek is bekapcsolódhatnak.
A járvány miatt március 20-tól visszavonásig megszüntették a nyilvános liturgiákat is, így a hívek nem vehetnek részt szentmisén. Az országban egyre több televízió, rádió, youtube csatorna, facebook oldal vált virtuális templommá, amelyeken keresztül szentmiséket közvetítenek.
Palánki Ferenc megyéspüspök a szentmise homíliájában a jelen helyzetben is segítséget adó látásmód megváltoztatásáról, a hit lépcsőjének fokozatairól beszélt:
„Ószövetségi olvasmány (1Sám 16,1b.6-7.10-13a) arról a történetről szól, amikor Sámuel próféta felkeni királlyá Dávidot. A próféta állandóan kapcsolatban van Istennel, és ahogy meglátja az első fiút, a rátermett Eliábot – emberi szempontokat figyelembe véve – azt gondolja, ő az, akit Isten alkalmasnak tart arra, hogy király legyen. De a próféta rádöbben arra, hogy neki is Isten szemével kell látnia a világot, másként, mint ahogyan eddig tette: „Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet” (1Sám 16,7).
Isten szemével kell látnunk a világot
Sámuel alkalmassá válik erre, és fölkeni Isten választottját, Dávidot. Ez a történet átvezet bennünket A vakon született meggyógyítása (Jn 9, 1-41) evangéliumi szakaszra, ahol láthatjuk, hogy az apostolok is emberi módon gondolkodtak, látták a világot, amikor rákérdeztek a vak ember betegségének okára: „Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” (Jn 9,2).
Az emberi gondolkodás sémája annyira egyértelművé teszi azt, hogy ha van büntetés, akkor bűnelkövetés is történt. Jézus minden mozdulatával, szavával, gesztusával, cselekedetével tanít, kinyilatkoztatja Isten szeretetét és azt mondja: „Sem ez nem vétkezett – felelte Jézus –, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk” (Jn 9,3). Hogyan?
Ha azáltal, hogy Jézus kézrátétellel gyógyítja meg a vak embert, akkor a történet befejeződne. De Ő sarat készített és azzal gyógyított.
Amikor a papi hivatás választása előtt álltam, attól tartottam, hogy nem vagyok alkalmas a feladatra. A lelkivezetőm erre az evangéliumi jelenetre utalva azt mondta nekem: a sár önmagában nem alkalmas a vak gyógyítására, de ha Jézus kezében van, akkor igen. Legyél te is ilyen sár, és alkalmas leszel!
Meg kell változtatnunk a látásmódunkat. Jézus kézrátétellel is meggyógyíthatta volna a vak embert, de ő nemcsak a vakságot, hanem az egész embert akarta gyógyítani, kinyilatkoztatni Isten szeretetét, és azt, hogy akit meggyógyít, maga is küldött legyen. (Siloe tava azt jelenti: küldött)
A hit lépcsőjének fokozatai
Hogyan ment végbe Isten cselekedete ebben az emberben? Egy fejlődésen keresztül. Először a vak koldus a gyógyulásának történetét tényszerűen elmondta, valamint azt is, hogy az embert, aki őt meggyógyította, Jézusnak hívják.
Majd amikor számonkérték, hogy mit tart Jézusról, akkor ő prófétának, az Isten emberének nevezte Őt.
Végül kitaszították a templomi közösségből, Jézus ezt meghallotta és megkérdezte tőle: „Hiszel az Emberfiában?” „Ki az, Uram – kérdezte az ember –, hogy higgyek benne?” „De hisz látod – felelte –, ő beszél veled.” Erre felkiáltott: „Hiszek, Uram!” – s leborult előtte” (Jn 9,35-38).
A hit lépcsője Isten felismerése az életünkben. A meggyógyult először embernek, majd prófétának, végül Úrnak nevezte Jézust. Isten nagy tette, hogy ez az ember végigjárta a hit lépcsőjét, mert Jézusban felismerte a köztünk járó Istent.
Sokszor mi is emberi módon gondolkodunk, és azt kérdezzük, miért van rajtunk ez a büntetés, a járvány, miért nem szeret bennünket az Isten. Az emberi módon való gondolkodással nem látjuk meg azt a lehetőséget, amit ezáltal adni akar. A nehézség, probléma látása megakadályoz bennünket abban, hogy meglássuk az Ő nagy tetteit.
Két lehetőségünk van: Hálát adunk azért, amink van, vagy állandóan keserűek leszünk azért, ami nincs
Mire is akar bennünket megtanítani ez a jelen helyzet? Arra, hogy vegyük komolyan magunk és mások életét, hogy bennünk is végbemenjen a változás, átalakulás, tanuljunk meg a fény fiaiként élni, Isten szemével nézni, szeretettel látni, vessük le önzésünket, legyen időnk családtagjainkra, másokra, Istenre, és jelen esetben is a fiatalok gondoskodjank az otthon maradó idős emberekről.
Isten nagy tettei fognak megnyilvánulni rajtunk, ne vádoljuk Őt azzal, hogy elfordult tőlünk. Aki így tesz, az arra figyel, hogy mi az, ami nem a saját elképzelése szerint történt. Két lehetőségünk van: Hálát adunk azért, amink van, vagy állandóan kesergünk azért, ami nincs.
Csökkent a szabadságunk a mozgásterünk, de ezáltal is Isten nagy tettei mehetnek végbe az életünkben, mert növekedhet a hitünk, istenkapcsolatunk, amelynek a körülményektől függetlennek kell lennie. Növekedhet az embertársaink iránti szeretetünk, szolgálatkészségünk is. Megláthatjuk azt is, hogy az emberi élet törékeny, véges, de bennünket Isten meghívott az örökéletre, a teljes életre, amely a szeretet.
Seregély István érsek atya élete vége felé sokat szenvedett. Ő írta a következő gondolatot: „Láttam a folyót, amelyen mindenkinek át kell kelnie, a folyó neve szenvedés. Láttam a hajót, amely átvisz a folyón, és a hajó neve szeretet.”
Segítsen bennünket az Úr, hogy ebben a nehéz időszakban megtanuljunk az Ő szemével látni, és elsajátítsuk azt a képességet, amely elvezet bennünket az örök életre!” – fejezte be homíliáját Ferenc püspök.
A szentmise befejező részében a püspök atya elmondta, jelenleg sajnos csak a lelki áldozás lehetősége áll fenn a hívek számára, de a szentáldozás utáni vágyakozással és azzal, hogy megnyitjuk a szívünket, megkapjuk a kegyelmi ajándékát. Majd a főpásztor elimádkozta a lelkiáldozás imádságait:
Jézusom! Hiszem, hogy jelen vagy
a legméltóságosabb Oltáriszentségben.
Mindennél jobban szeretlek és vágyom rá,
hogy a lelkembe fogadhassalak.
Mivel most nem tudlak
szentségi módon magamhoz venni,
jöjj, legalább lelki módon, a szívembe!
Ne engedd, hogy elszakadjak Tőled! Ámen
Uram, Jézus Krisztus, hiszek Benned, imádlak Téged és szeretlek Téged teljes szívemből.
Bánom minden bűnömet, mert szeretnélek
magamhoz fogadni a szentáldozásban,
hogy Veled élhessek.
Jöjj hát, ó Jézus, legalább lélekben költözz a szívembe és végy lakást benne örökre!
A mi Urunk, Jézus Krisztus Teste
őrizzen meg engem az örök életre!
Köszöntelek, ó Jézus, az én szegény szívemben.
Neked adom magamat egészen.
Tied akarok lenni életemben és halálom után is. Ámen
Végül Palánki Ferenc megyéspüspök a befejező áldás előtt Ferenc pápa imájával fordult a Szűzanyához bátorítva a híveket a nehéz helyzetben:
„Ó, Mária, te mindig az üdvösség és a remény jeleként ragyogsz utunkon.
Rád bízzuk magunkat, betegek Egészsége, aki hitben szilárdan kitartva a kereszt alatt osztoztál Jézus fájdalmában.
Keresztény nép Üdvössége, te tudod, mire van szükségünk, és biztosak vagyunk, hogy gondoskodni fogsz arról, hogy mint a galileai Kánában nálunk is visszatérhessen az öröm és az ünneplés a mostani megpróbáltatások után.
Isteni Szeretet anyja, segíts, hogy felismerjük és elfogadjuk az Atya akaratát, megtegyük, amit Jézus mond majd nekünk, aki magára vette szenvedéseinket és fájdalmunkat, hogy a kereszt által elvezessen bennünket a feltámadás örömére. Ámen.
Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, ó, dicsőséges és áldott Szűz!”
Kovács Ágnes/Öröm-hír sajtóiroda
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye