Gyermekként még csillogó szemekkel álltunk a karácsonyfa előtt, örvendezve és rácsodálkozva a kis Jézus érkezésének megannyi ajándékára. De vajon felnőtt korunkra eljutottunk-e Jézuskától a Krisztusig?
Vannak, akik tudatosan vagy éppen tudatlanságból lemondanak az első gyermeki évek izgatott Jézus-várásáról. A család tagjai együtt díszítik a fenyőfát, az adventi várakozás csak a mérhetetlen ajándékvásárlási rohamról szól. Istentől eltávolodott világunkban a karácsony ünnepi hangsúlya Jézus születésének ünnepéről az ajándékozásra tevődött át. A mondanivaló a megtestesülés ünnepéről egymás és az ajándékok ünneplésére, a szeretet ünnepére került át, „Jézuska hozta” szerepkörbe kényszerítve a Megváltót.
A gyermeki életében mérföldkő karácsony és egyben hitünk nagy titkának megértése. Nem szabad megfosztani a gyermeki lelket a csillagszórós, izgatott Jézuska-várástól, de fontos, ahogy növekednek a gyermekek és eljön az ideje, vezessük be a őket a betlehemi istálló valóságába, Jézuskától Jézus Krisztusig, karácsony szép gyermeki élményétől az örömhírig. Az igazi ajándékig, Jézusig. Mert az ő megtestesülése a mi valódi „karácsonyi” ajándékunk. Aki a szüleink munkájának eredményeként ad (és nem hoz) nekünk sok egyéb karácsonyi ajándékot is.
A karácsonyi utat azonban csak az fogja bejárni, akit a szülei, nagyszülei valóban el akarnak juttatni Jézuskától az élő Krisztusig.
Fotó: Pixabay
© Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet / Papp Erika