„Szeretem az Egyházam” című mottóval dr. Krakomperger Zoltán plébános vezetésével május 26-án, napsütéses időben a debreceni Szent Anna-székesegyháztól 25 km-es kerékpártúra indult a Dombos-tanyán található Árpád-kori templomromhoz. A fizikai teljesítmény után a pihenés alatt Zoltán atya rövid előadást tartott, amely főként a keresztény templomépítészetről szólt.
Zoltán atya a zsidó és keresztény templomépítészeti hasonlóságokról, az Ószövetség idején épült első templomról — ehhez szorosan kapcsolódva — a zsidó nép történetéről beszélt, majd eljutva egészen a debreceni Szent Anna-székesegyház épületéig bemutatta a keresztény templom építészeti sajátosságait.
Mint mondta, már a bejárati ajtóhoz vezető lépcsősornak a funkcióján túl szimbolikus jelentése is van, mintegy arra irányítva a figyelmet, hogy a templomba igyekezve hagyjuk magunk mögött azt, ahonnan jöttünk, mellőzzük a világi dolgokat, és váljunk szabaddá az Istennel való találkozásra. Belépve a templomba, annak első építészeti egységében a szélfogóban találjuk magunkat, ennek „cinterem” elnevezése a reformációt követően terjedt el. Ez azt jelölte, hogy azok a megkereszteltek, akik az ókori egyház idején nyilvános vezeklést vállaltak, innen követték figyelemmel a szentmisét, mert azon csak a nagycsütörtöki feloldozásuk után vehettek részt.
A templomhajó elnevezés a teremtés könyvében található Noé bárkájáról szóló beszámolóra vezethető vissza, miszerint a hajó a megmenekülés eszköze lett a vízözön idején. Ezt a 3. 4. századi egyházatyák arra használtak fel, hogy a keresztény Egyházat az üdvösségre vezető hajónak nevezzék el, hiszen az Egyház ugyanazt teszi, mint a hajó: átviszi az utazót az egyik oldalról a másikra, az Egyház pedig az evilágból az örökkévalóságba. Így a templom eme építészeti egysége, a templomhajó az egész Egyházra emlékeztet bennünket.
Ezután a plébános a szentélyt (a szentély: az Isten jelenvalóságára utaló kifejezés) mutatta be, ahová a templomhajón keresztül jutunk el. Ez az Istennel való találkozás helye, a templom legszentebb része. Itt található az Oltáriszentség őrzésére szolgáló tabernákulum.
Itt említette meg Zoltán atya a sekrestye helyiséget, amely a szentélyből nyílik, mint kiszolgáló helyiség, itt tartják a liturgikus cselekvésekhez szükséges szent edényeket, könyveket, ruhákat.
A templom további részeként a plébános részletesen is beszélt a karzatról, toronyról, amely utóbbi rendeltetése abban áll, hogy jól láthatóvá tegye a templomot, mint a Szentírásban is megtalálható hegyre épült várost, amelyet nem lehet elrejteni. Krisztushívők közösségének sajátossága, hogy jelként vannak jelen a világban. A keresztények az evangélium befogadásának köszönhetően megváltozott életüket ne rejtsék el, hanem tegyék azt mások számára is láthatóvá, úgy, mint ahogy láthatóvá válik a templom a torony által.
A toronyban harangok laknak, e kifejezés pedig onnan ered, hogy hitbeli elődeink a harangokat élő, eleven valóságnak tartották, miszerint harangok az élőket hívják, a halottakat pedig megsiratják. Zoltán atya azt is hozzátette, hogy a harangok nem pusztán kulturális értéket képviselnek, hanem megszólaltatásuk olyan, mint Isten evangéliuma hirdetésének harangja.
A túrán részt vevő hívők az elhangzott információk elsajátításáról vetélkedőn adtak számot.
Debrecen-Dombostanya mellett: a tágas ősgyepen lenyűgöző templommaradvány rejtőzik. A túrázók a Sámsoni útból leágazó aszfaltúton, vagy vonattal közelíthetik meg a Debrecenhez tartozó településrészt. A leírások szerint Dombos a középkorban is lakott volt, s az eredeti falu neve (Parlag) a XV-XVI. századi Szabolcs vármegye egyik legvagyonosabb családjának tulajdonítható.
Az első, okleveles említése 1323-ból származik. Elnéptelenedését a tatárok és a törökök hadjáratai okozták. A kezdetekkor (az 1200-as években) még román stílusú volt a temploma. Ezt a XIV. század elején építették át gótikussá, és harangtoronnyal is ellátták. A kegyúri templom hajójában kriptát is kialakítottak, amelynek maradványait 1908-ban és 1985-ben tárták fel, 1993 óta pedig – a Rácz Zoltán tervezte – organikus emlékmű is tartozik hozzá. Az Árpád-kori templomrom látványa messziről is hívogatja a túrázókat, vagy az elcsendesedni vágyókat.
Debrecen egykori tágas határában sok — a török hódoltság során elpusztult — középkori falu templomának ma csak a helyét, maradványát láthatjuk (Elep, Balmaz, Ohat, Zám, Macs, Monostor, Soma, Haláp), amely akár a kerékpározást kedvelőknek is kiváló úti cél lehet.
Forrás: Kovács Ágnes, Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye