Március 27-én este a zenetörténet egyik jelentős alkotójának, Franz Schubertnek két gyönyörű alkotása – a III. D-dúr szimfónia és az Esz-dúr mise – csendült fel a Kodály Kórus és a Kodály Filharmonikusok előadásában a debreceni Kölcsey Központ Nagytermében. A hangversenyt megelőző közönségtalálkozón a koncerten elhangzó művek és a nagyhét kapcsán Felföldi László helynök, plébános atya és Somogyi-Tóth Dániel zeneigazgató-karmester beszéltek személyes hitvallásukon keresztül az élet beteljesedéséről, a közelítő halál megsejtéséről, feltámadásról és mindezek megjelenítéséről a schuberti partitúrában.
Felföldi atya a nagypéntek előtti napok történéseire utalva Jézus földi életének beteljesedéséről, az örök életre való felkészülés misztériumáról beszélt: „Ezek a napok Jézus által tökéletesen megkomponált napok voltak. Jézus tudatosan készült a halálra, gondolt rá és beszélt róla a tanítványainak. Végrendelkezett, melynek egyik momentuma az utolsó vacsora volt, ami tulajdonképpen az első szentmisének tekinthető.”
A plébános személyes tapasztalataiból merítve elmondta, hogy fiatal papként tartott a haldoklókkal való személyes találkozásoktól, mert nem tudta, mit is mondhatna nekik a halál előtti utolsó pillanatokban. Aztán megtapasztalta, hogy hallgatni kell a haldoklót, meghallgatni: „Az embernek nagyon nehéz a saját haláláról beszélni, ezért ha valaki az élet legfontosabb állomásáról akar beszélni velünk, az a legnagyobb megtiszteltetés számunkra. Nincs annál megrendítőbb, amikor a haldokló vár engem: mert ez a találkozás az utolsó napok lelki mélységéből fakad, amikor az emberi szív legmélye tárulkozik fel a bűnbánaton keresztül. Amikor földi életének utolsó gondolatait osztja meg velem, aki haldoklik; amikor még utoljára találkozni akar a szeretteivel és amikor arról beszél, hogy melyik elhunyt szerettével találkozott… A haldokló az életből az életbe lát, nem idegen világba készül, hanem a szerettei világába.”
Jézushoz hasonlóan a 31 éves korában elhunyt osztrák zeneszerző, Franz Schubert (1797 – 1828) is tudatosan készült a halálra, hiszen fiatal élete utolsó éveiben már tudta, hogy gyógyíthatatlan beteg. Életében nem volt sikeres zeneszerző, de halála előtt több mint 100 műve már megjelent nyomtatásban. A beszélgetésben Somogyi-Tóth Dániel karmester kiemelte, hogy Schubert a zene eszközeivel, egyedi és sajátos látásmódjában jelenítette meg a halálhoz és a feltámadáshoz kapcsolódó érzéseit, félelmeit: “A mai koncerten két egymással teljesen ellentétes érzésvilágú zeneművet hallhatunk. A koncert első részében hallható III. D-dúr szimfóniát Schubert 18 évesen írta, amikor gondolatai közt még nem szerepelt a halál közelsége, dallamvilágára a fiatalos lendület és energia jellemző.”
A hangverseny második részében az Esz-dúr mise, Schubert utolsó misekompozíciója hangzott fel, amit halála évében, 1828-ban vetett papírra. A koncertet dirigáló zeneigazgató a közönségtalálkozón hangsúlyozta, hogy ebben a műben különös hangsúlyt kap a bűnös ember ítélettől való félelme, Jézus Krisztus megváltó kereszthalála, valamint könyörgés az Isten irgalmáért: „A zenész dolga, hogy objektíven láttassa a zeneszerző hangok által megformált érzéseit. Schubert pedig vélhetően nagyon borúsan látta saját életét, mert az egész művön a halál közelsége érezhető, amelyet a saját pesszimizmusa által megformált, Istenhez fűződő kapcsolatát is tükrözi” – méltatta a koncert karnagya Schubert utolsó, megrázó erejű drámai alkotását.
Fotó: C. Kiss Ilona
@ Papp Erika / Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet