November utolsó vasárnapján Krisztus Király vasárnapját ünnepli Egyházunk. Ez a nap zárja le az egyházi évet, és amelyet egy hét múlva advent első vasárnapja követ.
Jézus Krisztus isteni mivoltát, a világmindenség fölötti megváltó uralmát bemutató freskó a pécsi székesegyházban
Az ünnep története az 1900-as évre nyúlik vissza, amikor XIII. Leó pápa a jubileumi év alkalmából a 20. század királyának hirdette ki a Megváltót, ezzel előkészítve Krisztus királyi méltóságának ünneplését. Ezt követően világszerte kereszteket és Krisztus-szobrokat állítottak föl a legmagasabb hegyeken, magaslatokon a Megváltó emlékezetére.
Krisztus országa nemcsak a katolikus nemzetekre és azokra terjed ki, akik a szent keresztség fölvételével jogilag az Egyházhoz tartoznak, hanem felöleli mindazokat is, akik nem keresztények – bár a tévedés eltéríti vagy a visszavonás elválasztja őket a szeretet közösségétől – úgyhogy Jézus Krisztus hatalma alatt áll az egész emberi nem.
(XIII. Leó pápa, Annum Sanctum 1899 kezdetű enciklika)
Néhány évvel később XI. Pius pápa az ateizmus és a kommunizmus terjedését látva szükségét érezte, hogy rámutasson Krisztus megváltói hatalmára. Krisztus királyi méltóságának ünneplésével a népek, családok békéjének urát állította a hívek elé, hangsúlyozva, hogy Krisztus a megtestesüléssel és a megváltó halállal szerezte királyságát a világ üdvösségére.
Az I. világháború után, a niceai zsinat 1600. évfordulóján, 1925-ben szentévet hirdetett, amelynek mottója ez volt: „Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!” A szentév végén pedig elrendelte Krisztus Király vasárnapjának megtartását.
Krisztus Király vasárnapját november utolsó vasárnapján üljük, így mozgó ünnep, 2019-ben november 24-én ünnepeljük.
© Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet