Szakmai módszertani továbbképzést tartott Sipos Edit, a Franz Kett Pedagógiai Műhely vezetője, a Kett-féle pedagógia módszertan hazai képviselője 2020 februárjában a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hitoktatói számára. A Kett-módszer Európa-szerte elismert, mély pszichológiai – teológiai hátterű pedagógiai szemlélet, így nem véletlen, hogy egyházmegyénk katekétái egyre nagyobb számban alkalmazzák, de a protestáns egyházak képviselői is kezdik felfedezni a módszerben rejlő lehetőségeket. Sipos Edit neve mára összeforrt a Kett-módszerrel, akivel útkeresésről, választásról, evangelizálásról és tanúságtételről beszélgettünk a debreceni képzést követően.
– Ameddig egy hitoktató vagy pedagógus nem vesz részt Kett-foglalkozáson, addig számára a Franz Kett római katolikus, német valláspedagógus által megalkotott módszer csak egy a sok közül. Ha kicsit utánanéz a témának, akkor már talán összekapcsolja a színes padlóképek világával. Ahhoz azonban, hogy valóban megértsük a Kett-féle szemlélet valódi üzenetét, át kell élnünk, meg kell élnünk egy szakértő vezetésével megtartott foglalkozás minden egyes pillanatát. A Kett-módszer ugyanis nem egy módszer, jóval több annál: az evangelizáció tartalmas, mély és hatékony eszköze. A számtalan reformpedagógiai szemlélet közül Ön miért éppen a Kett-módszer mellett döntött?
– A módszer ambivalenciája ragadott meg. A Kettnek az a titka, hogy úgy tud nagyon komoly, tudományos neveléselméleti és pedagógiai elméletet átadni, hogy azokat tevékenyéggé fordítja és középpontjába a gyereket állítja, azaz elkezd dolgozni az emberrel. A Kett-módszertanhoz szorosan hozzátartozik a megélt foglalkozás, ami egyben a tudományosságának is az alapja. A Kett-féle pedagógia hisz abban, hogy az ember azt tudja igazán átadni, és azt tudja a gyerekeknek közvetíteni, amit saját maga is megélt. Így nem véletlen, hogy először azt kell megérintse, aki dolgozik vele, és aki aztán épp a saját érintettsége, a saját szíven ütöttsége okán hitelesen tudja a gyermekeknek átadni. Engem ez vitt a Kett-módszerhez. Láttam korábban a nagyon szép padlóképeket és vázlatokat, így nagyjából el tudtam képzelni a foglalkozásokat, de amikor először benne éltem egy foglalkozásban, miközben történt velem, akkor értettem meg, hogy olyan ez, mint a sivatagban a forrás. Annyira nagyon kell ez nekem, a gyerekeknek és a magyar hitoktatásnak, mint sivatagban a forrás vagy a harmatcsepp.
– A szemlélet olyannyira megtalálta Önt, hogy Ön lett a módszer hazai meghonosítója, a Franz Kett nevét viselő szakmai műhely vezetője. Több mint 300 tanórányi tanulás, több mint 200 óra megtartott módszertani foglalkozás áll Ön mögött. Ugyanakkor azt vallja, hogy a tanulási szakasz sohasem ér véget. Valójában végtelen a módszerben rejlő lehetőségek tárháza?
– Igen, az eddig átadott képek csak töredékei a lehetőségeknek. Franz Kett azt vallja, hogy a módszere egy út. Úgy beszél a saját pedagógiájáról, mint ami nem egy szemléltetési módszer, vagy egy didaktikai rendszer, hanem ami egy szemlélet, ami a művelőjének könnyen az életformájává válhat. Az emberek első körben a padlóképet látják, ami a szemük elé kerül, és amiről azt gondolják, hogy ők is tudnak olyat csinálni a gyerekekkel. És ez így is van, csak az egyáltalán nem biztos, hogy a hitoktató rögtön elsőre megértette vagy be tudja építeni a módszertani kultúrájába, hogy mi történik, vagy mi történhet egy foglalkozáson, hogy mi van a kép mögött, mi van a kép kialakulásakor, hogy miért történnek a foglalkozás közbeni interakciók, mi a szerepük, funkciójuk, mire nevelnek a közben folytatott tevékenységek. Olyan ez, mint a nyelvtanulás, amikor az elején azt gondoljuk, hogy nagyon jól megy, aztán amikor beleolvasunk egy komolyabb könyvbe, rájövünk, hogy szinte alig értünk belőle valamit. Az ember ilyenkor veszi észre, hogy van egy mélyebb horizontja, és a Kett-módszer éppen ilyen.
– A módszert áthatja Franz Kett római katolikus hitvallása, értékrendje, és rendkívül nagy siker koronázza a gyakorlati alkalmazását Európa-szerte több mint 20 éve, és nem csak a katolikus egyház valláspedagógiájában, hanem a protestáns egyházak köreiben is. Vannak-e a Kett-pedagógiának olyan korlátai, amikor egyértelműen bebizonyosodott, hogy nem működik, nem alkalmazható?
– Egyértelmű, hogy vannak, mégpedig korosztályos korlátai. Azt szoktam mondani a hitoktatóknak, hogy újonnan, első alkalommal tartandó foglalkozást nem célszerű a 13-14 éves korcsoport körében megvalósítani éppen a lázadó, kamaszodó korszakuk miatt. Vagy ha mégis, akkor olyan komoly témához nyúljanak, amelyben nem terelik el a gyerekek figyelmét a színes kendők, gyöngyök, látványa. Ugyanis ha alul tervezett a foglalkozás mondanivalója, azt fogják mondani, hogy gyerekes, és ők életkoruknál fogva nem engedik meg maguknak, hogy játszanak. Tapasztalataim szerint a másik korlát azon felnőttek köre, akik nagyon bizonytalanok a saját szerepeikben. Olyan fiatal felnőttek, akik nem biztosak a maguk felnőttségében, akik azt gondolják, hogy ha letesznek egy gyöngyöt a földre, vagy kihajtogatnak egy kendőt, akkor el fog veszíteni vélt felnőtt identitásukat.
– A korlátok mellett a pozitív tapasztalatokból merítve, melyek azok az új területek, ahol eredményesen alkalmazható a Kett-módszer?
– Van hazánkban néhány nagyon ügyes óvónő, akik nem kifejezetten hitoktatásban, hanem az óvodai nevelés egyéb különböző területein, mesefeldolgozásban, egészséges életmódra nevelésben, vagy környezetei ismeretekre nevelés területén beiktatták a Kett-módszertant. Nincsenek sokan, de ők megértették, hogy a Kett-szemlélet tulajdonképpen nem egy hittan tanítási módszer, ugyanis a módszer keretein belül nagyon sok mindent át lehet élni, meg lehet élni a gyerekekkel.
– Ön a módszer adta élményeket személyesen Franz Kett mellett élhette meg, tőle tanult, ő az ön személyes mentora. Milyen Franz Kett kapcsolata a módszerét továbbadó szakemberekkel? Milyen ember Franz Kett, aki tulajdonképpen Jézus Krisztust tartja legfőbb mesterének?
– Én személyesen ismerem őt, és számon tartjuk egymást, és tulajdonképpen nagyon hálás vagyok neki azért, mert egy levélváltás után ő már úgy viszonyult irányomba, mint valakire, akire számíthat, aki őhozzá kapcsolódik. Ebben a történetben Franz Kett bizalma, ahogyan ő viszonyul ahhoz a munkához, amiben én élek, amiben dolgozom, nekem kulcsfontosságú. Élő kapcsolat van köztünk, őszintén érdeklődik, és felügyeli a történéseket. Levelezésinkben mindig odaírja a levele végére: Minden jót kívánok azoknak, akikkel együtt dolgozol, meg azoknak, akik kíváncsiak az utunkra vagy járják a mi utunkat. Ő egy karizmatikus ember, aki a szívéből él. Mindig megkérdezi, hogy vagyok, és amikor írok egy nehézségről, amibe beleütköztem, akkor hónapokkal későbbi találkozásunkkor is visszajelez és érdeklődik a változásokról. Olyan hosszú távú memóriával rendelkezik, és úgy tart kapcsolatot az emberekkel, mintha napi kontaktban lenne velük.
Franz Kett – Fotó: Kath. Kreisbildungswerk Ebersberg
– Hívő emberként, pedagógusként, hitoktatóként megélni és részt venni egy-egy foglalkozáson megtapasztaljuk, hogy karizma, szív nélkül nem lehet ezeket a tanításokat, élményeket sem befogadni, sem pedig továbbadni. Ön nem véletlenül került erre az útra. Úgy érzi, erre rendelte a Jóisten, ezen az úton haladni végig?
– Az biztos, hogy engem ez megtart, az emberségemhez hozzáad. Nem feltétlenül a foglalkozások vezetése, hanem Franz Kett részéről az a nagyon nagy nyitottság és bizalom, szemlélet, amit ő megél és közvetít, ami engem megfegyelmez, és nagy-nagy alázatra tanít. De az is hat rám, hogy mekkora nyitottságra talált az ő pedagógiája Magyarországon, és amit én meg tudtam mutatni belőle. Ha pedig engem megtart és újra meg újra meghív, hogy csináljam tovább, akkor ez az én utam. De nem csak az enyém. Vannak, akik szívesen dolgoznak a Kett-pedagógiával, és olyanok is vannak, akik szívesen hordozzák magukban azt, amit megtapasztaltak a foglalkozásokon. Élnek abból, amit ők maguk ott átéltek. Van, aki foglalkozást nem tart, de azt éli meg és közvetíti a gyerekek felé, ami a Kett-szemlélet lényege: hogy helyed van, fontos vagy, szükség van rád, és kell, hogy az életednek középpontja legyen, kell hogy a közösségeitekben találjatok egy olyan pontot, amire mindannyian jó szívvel néztek rá, és így már elértük a célt, mert valami megérintette a szívüket.
© Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet / Papp Erika