„A nagyböjt is tavasz, a lélek tavasza” (Prohászka Ottokár), lehetőség a változásra, a bocsánatkérésre, megbocsátásra, felkészülés a megváltás örömünnepére. Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hamvazószerdán, február 14-én a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatott be szentmisét, amelyen a hívek a hamvazás szentélményében részesültek.
A főpásztor a szentmise homíliájában először arra utalt, hogy nagyböjtöt, amely erőfeszítést, nehézséget, lemondást jelent és először negatív érzések veszik körül. Azonban ez az időszak egyben lehetőség a bűnbánatra, amelyet Isten a világ minden korszakában megadott. A mi korszakunkban a mai napon mi kaptuk meg ezt. Hiszen most van az üdvösség napja, az erre alkalmas idő (vö. Joel 2,12-18). Isten felkínálja a szeretetét és azt kéri, éljünk vele, hogy a ránk árasztott kegyelem ne legyen hatástalan az életünkben. Ezután a főpásztor a megtérést hangsúlyozta, amely mindannyiunknak mást jelent az életében: életünk irányának a szükséges megváltoztatása, az elmélyülésünk megerősítése, kapcsolataink gyümölcseinek, gyümölcstelenségének megvizsgálása. Induljunk el az Isten által kijelölt úton, legyőzve az akadályokat, és ehhez kegyelmet kapunk Istentől.
Majd a megbocsátást emelte ki a püspök atya, amelynek gyakorlása az Istentől való bocsánatkérésünknek is feltétele: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Az Úr imádsága). Ez nem fenyegetés, hanem egy út, ajándék, lehetőség arra, hogy ne cipeljem tovább a haragot, hanem hagyjam ott az út mellett, meg tudjak bocsátani másoknak, saját magamnak. Imádkozzunk azért is, hogy felismerjük a gőgösségünk táplálta haragunkat, amikor azt bizonygatjuk, hogy nekünk volt igazunk. Nagyobb erő kell ahhoz, hogy letegyük haragunkat, mint, hogy tovább cipeljük. Legyen erőnk szembenézni önmagunkkal, azzal, hogy akkor vagyunk erősek, ha megbocsátunk.
A megbocsátás Isten kegyelmével igazi program lehet nagyböjtben, gyakorolva az Ő szeretetét, így készülve a feltámadás örömünnepére.
Az Egyház a hamvazkodáshoz két mondatot hangsúlyoz: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban! Ember emlékezzél, hogy por vagy és porrá leszel!” A megyéspüspök hangsúlyozta, esetleges az életünk, Isten mégis szeret, végtelen értékűnek tart bennünket és arra méltatott, hogy közös sorsot vállaljon velünk. Valóban por és hamu vagyunk, de Isten mégis az örökélet lehetőségét adja azáltal, hogy megbocsátunk, bocsánatot kérünk és elkezdjük élni a nekünk ajándékozott örök életet.
A szentmise végén a főpásztori áldás előtt Palánki Ferenc megyéspüspök megemlítette, hogy ezen a napon hamvazószerda napja egybeesett Szent Bálint, az egymást szeretők, a szerelmesek napjával. Mint mondta, mindkét ünnep Isten szeretetének az ünnepe. Az egymást szeretők az egymás iránti szeretetüket legteljesebb módon a házasságban fejezik ki, illetve az Isten iránti szeretetet az Eukarisztiában. „Tele van veled a szívem” — mondják egymásnak azok, akik nagyon szeretik egymást és Isten is ezt mondja nekünk. Engedjük tehát, hogy a mi szívünk is telve legyen Istennel.
Forrás: Kovács Ágnes / Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye