A Nyugati Egyház a 10. század óta március 19-én ünnepli Szent Józsefet, noha az evangéliumok hallgatnak Józsefről. Az iratok annyit engednek következtetni róla, hogy politikailag jelentéktelen, és szegénysége miatt törzsének gazdagabb családjai között eléggé megvetett volt. Mégis József lett korának összes dávidi leszármazotta közül az, akinek az előző korok szent öröksége jutott. Nemcsak a dávidi trón jogos igénye, hanem az a kiváltság is, hogy ha nem is vér szerinti apja, de elődje és nevelője legyen a Messiás-Megváltónak. Ezen örökség továbbadásánál pedig teljesen mindegy volt, hogy valaki vér szerinti apja-e a gyermeknek, vagy csak adopciós alapon nevezik apjának. Názáretben tehát úgy ismerték Józsefet, mint Jézus atyját.
József nem édesapja Jézusnak, hiszen Jézus emberségét Isten csodával szólította létbe. De József nem is fogadta gyermekévé Jézust. Az Isten az, aki József fiává tette Jézust, amikor Mária méhében fogant, abban a Máriában, akire egyedül Józsefnek volt joga az eljegyzés címén. Az angyal álomban világosította föl arról, hogy Jézus apja lesz, és neki kell majd nevet adnia Mária fiának. József Jézushoz fűződő helyzetét Isten határozta meg. Az adopció régen is, most is az örökbefogadó akaratától függött, és nem vérségi, hanem jogi apa-fiú viszonyt hozott létre. József és Jézus kapcsolata viszont egyedül Istentől származott.
Az evangéliumok azt is sejtetik, hogy József nem játszott szerepet Jézus nyilvános működésében, amiből arra következtethetünk, hogy még mielőtt Jézus tanítani kezdett volna, József már meghalt.
Ugyanakkor József Jézus számára sokkal több volt, mint egyszerű nevelőapa. A szó szoros értelmében nagy üdvtörténeti szerep jutott neki. József Dávid utóda volt, és Jézus a szintén dávidi családból való Mária fia. De tőle Jézus csak a vér szerinti dávidi származást kaphatta, a szent örökséget Józseftől kellett kapnia. Az ő közvetítésével lépett kapcsolatba üdvtörténetileg Jézus az Ószövetséggel, mivel ennek az ószövetségi üdvrendnek a lényege az ábrahámi örökség volt. Ez az örökségátadás automatikus volt: mikor József meghalt, Jézusra szállt át az ábrahámi és dávidi örökség.
Forrás: Diós István – A szentek élete
© Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet