Nagyböjt utolsó hetéhez érkezve, virágvasárnap ünnepével (idén március 25-én) elkezdődött a nagyhét, amikor barkaágakat 
szenteltek az ünnepi szentmisék kezdetén a templomok előtt, majd a papság, az asszisztencia és a hívek a megszentelt barkaágakkal vonultak be a templomba, Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezve.
„Abban az időben, amikor Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél Jézus előreküldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki szólna, hogy mit tesztek, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége. Erre mindjárt elengedi.” El is mentek, és az útelágazásnál egy kapuhoz kötve megtalálták a szamárcsikót. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” Azt válaszolták, amit az Úr mondott nekik, és erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették. Ráterítették a köntöseiket, ő pedig felült rá. Sokan az útra teregették köntösüket, mások meg a lombos faágakat, amelyeket a réten vágtak. Akik előtte jártak, és akik kísérték, így kiáltoztak: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!” (Mk 11,1-10)
Az igeliturgia részeként a passiót, Krisztus kínszenvedésének és kereszthalálának történetét hallhatták a hívek az utolsó vacsorától Jézus kereszthaláláig.
Virágvasárnap mi is elindulunk az Úrral Jeruzsálembe. Néhány nap múlva már az utolsó vacsora termében találjuk magunkat, majd pedig kimegyünk az Olajfák-hegyére, ahol vérrel verítékezve megkezdődik Jézus szenvedése. Még azon az éjszakán elfogják és kihallgatja őt a főtanács. Ítéletük szerint Jézusnak meg kell halni, ezért a római helytartó, Pilátus elé viszik és tőle várják, tőle kényszerítik ki a halálos ítéletet. Péntekre már egészen megváltozik a hangulat. A korábban Jézust éltető és messiásként köszöntő nép a halálát követeli, amit a Golgotán végre is hajtanak, keresztre feszítik Jézust. Halálával azonban nem érnek véget az események. Feltámadása új fordulatot hoz és egyúttal új megvilágításba helyezi a kereszthalált. Ami eddig szégyennek tűnt, abban a keresztény közösség tagjai felismerik a megváltás rendkívüli cselekedetét. Az Úr halála nem hiábavaló tett volt, hanem üdvösségünket kiérdemlő cselekedet. Halála nem értelmetlen, hiszen ez szerepelt Isten megváltó tervében. Halála nem kudarc, hanem annak megnyilvánulása, hogy Isten minden áldozatra képes annak érdekében, hogy a megváltás műve megvalósuljon.
Forrás: Napi evangélium
Fotó: Trifonov Éva
@ Egyházmegyei Lelkipásztori Intézet